Ugye van olyan, hogy értékesítési ciklus. Ennek három szereplője közül az első a termelő (őt nevezzük most a példa kedvéért egyszerűen csak író(nő)-naknek), a harmadik a fogyasztó (szimplán csak olvasó - esetünkben a sok Potter-rajongó), valamint a kettő között vergődő szerencsétlen közvetítő (a könyvkereskedő). Mind az írónőről, mind a fanatikusokról tömegében jelennek meg cikkek, interjúk, elemzések, a közvetítőkről viszont soha. Ezért nevezhető ez az iromány hiánypótlónak.

Anno 2001 felé kedves szőke írónőnk, bedobta a csalit a marketing körforgásba, miszerint ötödik kötete hamarosan fel fog bukkanni a könyvbirodalmak centrumában. Be is indult a lectorális (értsd: olvasási) segédeszközök (tolltartó, kártya, műanyag játékcsodák, napló, matricás album, hányás ízű cukorka stb.) értékesítése, tetemes hasznot hozva a terjesztőknek és termelőknek. Az alkotó hosszú damilra fűzte fel ezt a csalit, hiszen két évig tátogott előtte a kis- és nagyhalak sokasága. A sok fárasztás eredményeként már csak a fanatikus hívők úszkáltak a maszlag körül. Akik hinni tudtak még a mesében.

Aztán egyszer csak robbant a varázsbomba: valóban megjelenik a várva várt csoda, az Ötödik elem. Mit tehet ilyenkor a könyvkereskedő az ajtót rá dönteni akaró őrültekkel? Csupán annyit, hogy lenyúlja második osztályos fia matematika füzetét, kitépi azt a pár használt oldalt és gondos betűkkel rávési: ELŐJEGYZÉS, HARRY POTTER. Majd a biztonság kedvéért, mindezt átírja piros filccel is. És beviszi a boltba. És kiírja a kirakatba is. Ott is átírja az egészet filccel, mágikus erőt tulajdonítva ezzel ennek az egész hajcihőnek. Kis visszaigazoló bonokat gyárt, azt is gondos kézírással, sőt még le is pecsételi. És várakozó álláspontra helyezkedik.

A bevezetés után jöjjön a tárgyalás: az ideális tárgyalási pozíció felvételének előfeltétele, az értékesítendő árumennyiség lehetőleg minél közelítőbb meghatározása, becslése. Az előjegyzések alapján meghatározott irányszám legyen kétszázötven. Ehhez jön - biztos ami biztos alapon - még 450. És ezután következik kereskedőnk színeváltozása. Számol, oszt szoroz, kivon és felad. 700 db, az annyi mint 1,7 millió forint. Neki. Plusz az építkezés. Lassan minden zsigerében érzi a Rizikót, magát: a Nyereség és a Bukás közel azonos esélyét. De hát ezért vállalkozó az istenadta, mert meri vállalni a kockázatot. Aztán belekezd Kanosszájába. Először a családtagok, aztán a szomszédok, rokonok és ismerősök szembesülnek a kőkemény kéréssel: tudnál Harry Potternek lízingelni pár százezer forintot? Visszaadom becs szó, és még egy tiszteletpéldányt is adok. Süket fülekre talál kereskedőnk, és így nem marad más hátra, mint felesége anyja, akit a köznyelv anyósnak hív. És meghallgattatik és adatik. És határtalan öröm jőve a kereskedő épülőfélben lévő házára.

Jöhetnek a vevők, most már semmi sem szab gátat a varázslatért esengők vágyainak, elkövetkezett a befejezés. Sokan voltak, de nem elegen. Az a 250 még rendben, a füzet is megmondja. De az a 450, lehet, hogy merész volt. Most 100 db Harry Potter támasztja a karácsonyfát. És már nem is olyan varázslatos... de sebaj, megígérték a filmet... az talán majd segít...