A Karácsony a szeretet ünnepe, éppen ezért az emberek többsége szereti is. A meghitt családi légkör, amikor a feldíszített karácsonyfa körül összegyűlünk, megvacsorázunk, majd kibontjuk ajándékainkat - erre sóvárgunk már hónapok óta. Persze ez nem megy ilyen egyszerűen, mindennek meg kell adni a módját, az ünnep akkor lesz igazán szép, ha megfelelően előkészítjük. Embercsaládokat figyeltünk meg (a National Geographic modorában), hogy többet tudjunk meg faállítási szokásaikról.

Bevezetés – a rákészülés
A Karácsony közeledtét érezvén az embercsalád tagjainak viselkedése megváltozik, furcsa szokásokat kezdenek felvenni, bankszámláikról és pénztárcáikból nagyobb összegek tűnnek el, kisebb-nagyobb csomagokat dugdosnak el élőhelyükön, és gyanakodva méregetik egymást. A fokozódó szeretettől az egyedek adrenalinszintje növekedésnek indul, és nemritkán emelt hangon hozzák egymás tudomására gyengéd érzelmeiket. Ebben az időszakban (december közepe tájékán) a karácsonyi hangulatot szinte már vágni lehet a levegőben.

1. fejezet - a vadászat
Erre az időszakra tehető az a stádium, amikor a domináns nőstény egyed ráveszi az agresszívebb hímet, hogy lépjen vadászösvényre, és ejtsen el egy megfelelőnek tűnő fenyőfát a majdani ünnep fényének emelése céljából.

A. verzió - a hagyományos
A hagyománytisztelő hím szekercét ragad, és közlekedési eszközébe pattan, hogy a természet lágy ölén cserkéssze be és ejtse el a nemes vadat. A legközelebbi fenyőerdőbe érve kinézi áldozatát, majd szakszerű mozdulatokkal kivágja azt. A frissen kimúlt, még vérző tetemet kötözőspárga és autómobil segítségével szállítja otthonába. Ennek a megoldásnak természetesen megvannak a maga veszélyei, hiszen a fenyőfa alattomos faforgácstámadással fogadja a rárontó hímet, amivel néha komoly sérüléseket is okozhat, nem is beszélve a gyakorlatlan kézbe kerülő fejsze veszélyforrásairól. Gondot jelent továbbá, hogy a faj specializálódott egyedei, az úgynevezett erdészek és rendőrök rosszallással figyelik a vadászatnak ezt a módját választók tevékenységét, és a gyengébbnek vélt fenyőfák védelmében isteni bosszúállókként hajlamosak fellépni a lefülelt vadászokkal szemben.

B. verzió - a fogyasztói
A felvilágosultabb egyedek inkább a pénztárcájukkal felvértezve indulnak vadászatra. Különböző nyilvános helyeken, piacokon és parkolókban bukkannak fel, ahol már ártalmatlanná tett fenyőfákat árusítanak a fakereskedők. A vadászat ezen módjánál a kiválasztandó fa tulajdonságai (egyenesen áll, arányos, dús lombú, nem veri ki a plafont) veszik át a főszerepet. A kiválasztott, majd megvásárolt fát a diadalittas hím megpróbálja sérülések nélkül hazavinni, ezért általában feláldozza kedvenc bőrkesztyűjét, mely a tetem még mindig csordogáló vérétől végérvényesen ragacsossá válva a hétköznapi használatra a továbbiakban alkalmatlanná válik.

C. verzió - a környezetvédő A vadászok egy része úgy dönt, hogy környezetének megóvása érdekében egy még élő fenyőfát fog be. A vadászatnak ez a fajtája kiásás, vásárlás és kölcsönzés útján történhet. Bármelyik módszert válassza is, a vadász azzal kénytelen szembesülni, hogy a földlabda és a fenyőfa együttes súlya meglehetősen próbára teszi teherbírását, mondhatni nehéz. Az így befogott fa hazaszállítása közlekedési eszközök igénybe vétele nélkül igen kockázatos és embert próbáló vállalkozás.

A vadászatra néha a nőstény is elkíséri a hímet, és tágra nyílt bociszemekkel figyelve annak faszerzési stratégiáját, jótanácsokkal látja el őt. Az ilyen vadászatok után a jókedvű pár általában emelt hangon beszéli meg tapasztalatait egymással.
Miután a megszerzett fa az erkélyre kerül, a következő napok a hím számára pihenéssel, és frissen szerzett sebeinek nyalogatásával telnek. A hímek ilyenkor gyakran összegyűlnek, és vadászkalandjaikat néhány korsó sör mellett osztják meg társaikkal.

2. fejezet - a faállítás
Az ünnep közeledtét érezvén a hím a nőstény sürgetésének engedve rászánja magát, hogy a fenyőfát stabil, függőleges helyzetbe hozza. Ehhez különböző, egyenként is életveszélyes eszközöket használ fel nem törődve a kockázatokkal és mellékhatásokkal. Feladata elvégzése közben kis munkadalt dúdol magában, melynek fő témája a "rohadt tüske már megint az ujjamba állt" motívum, refrénje pedig legtöbbször a "b.m.k.a., te nyamvadt karácsonyfatalp" sor.
Miután a hím eléri, hogy a karácsonyfa viszonylag biztonságosan álljon a lábán, és teteje csaknem pontosan az ég felé nyújtózkodjon, művét büszkén tárja a nőstény kritikus szemei elé, majd végighallgatva annak észrevételei, sértődötten a másik szobába vonul.
Felgyülemlett fölösleges energiáit ilyenkor a tévé-távirányító gombjainak ütemes nyomogatásával vezeti le.

3. fejezet - a díszítés
December 24-én a nőstény arra próbálja rávenni a hímet, hogy míg ő a család ünnepi élelmezéséről gondoskodik, aggassa tele a kipreparált fenyőt fényes, csillogó és világító kacatokkal. Miután a hím hiába próbálja meggyőzni domináns párját kérésének nevetséges voltáról, némi sértődöttséggel tudomásul veszi újabb feladatát.

A díszítés legnehezebb - általában órákig eltartó - része a szaloncukrok kis akasztóval való ellátása. A nőstény egyed persze képtelen átlátni ennek a precíziós műveletnek a fontosságát, és türelmetlenségének többször is nyomatékosan hangot ad. A domináns egyed különösen azt fogadja el nehezen, hogy a hímnek a díszítés feladatához miért kell folyamatosan a televíziót bámulnia. A hím a "ne kiabálj má', estére kész lesz" szófordulattal hárítja el a nőstény méltatlankodását.

Miután este nyolc tájban az utolsó dísz is a helyére került, a családtagok pedig kiszabadították a hímet a veszedelmes karácsonyfa-égősor halálos szorításából, a család jókedvűen, vidám hangulatban letelepedik, hogy elfogyassza félig kihűlt vacsoráját. Minden a helyére került, az ünnep hangulata teljes.

A nőstény és a hím meghatottan néznek egymásra, és a szeretet könnyeit morzsolják szemük sarkából - egészen addig, míg ki nem derül, hogy utódjuk nemrégiben ráült a Csendes éj lemezre. Ekkor a készülődés hetei alatt felhalmozódott szeretetáradatukat csemetéjükre zúdítják, majd ki-ki a saját szálláshelyére vonul, és azon gondolkozik, hogy most megint egy évet várhat erre a szép ünnepre.