Egyszer összefutottam vele egy fotókiállításon, ahol távoli országokról készült képeket nézegettünk közösen. Megállapítottuk, hogy szépek és érdekesek. Annyira mást mutattak, nem a megszokottat. Aztán azt mondta, hogy: "Tényleg jól néznek ki, de ott minden így néz ki. Ott ilyen egy utca és ilyenek a színek." Akkor igazat adtam neki, és most azt gondolom: na így már mondhatta is. Hiszen ő arról a városról készített fényképeket, ahol él. Széppé és mássá, egy picit különlegessé téve számunkra Veszprémet.

Miért készít valaki egy könyvet fényképekkel és apró kis történetekkel Veszprémről?
Talán, mert itt él. Szülővárosa ez, ahová a legtöbb emlék köti. Családja, barátai, de még talán az ellenségei is itt élnek (ha lennének). Talán azért adta ki e könyvet, mert elege lett abból, hogy olyan sokat szidjuk Veszprém kinézetét, és azt mondta: "Nézd meg innen-onnan, este vagy napfényben, színekben és érdekesen, a tetőkről, az utcákról".

Debreczeny Miklós huszonöt éve készít fejében képeket Veszprémben. Most olyannak kívánja megmutatni a várost - elkészült s a napokban kiadott fotógyűjteményével -, amilyen talán nem is. Persze azért mégis ilyen, csak mi túl régóta nézzük. Nem láthatjuk az épületeket, a várat, a színházat, a könyvtárat egyszerre, egy helyen. Mi mindig az utcát figyeljük - éppen amerre megyünk. Ezért is nehéz elhinni, hogy amit a képeken látunk, az tényleg maga a város.

A könyv - mivel turistáknak is szánták - szöveges részeit németre illetve angolra is lefordították. Az idelátogatók elviszik innen, hogy majd otthonukban, bárhol a világon felidézzék, merre jártak s mit láttak. De én mégis azt tartom a legfontosabbnak e képek láttán, hogy nekem is úgy mutatta meg Veszprémet, mintha most látnám először. Pedig egy ideje már én is nézem.