Némely kentaur - a most köröttünk gördülő csillagjegy jelképe - bűntelenül is bűnhődik. Talán azért, mert a kentaurok mindkét ága bűnös viszonyból született. Talán azért, mert a Nyilas második foncsorfrásza, hogy ilyenkor kísért meg az idők elejének fordulat-párosa, amikor az ég elcsábítja a földet, mégis a föld ejti rabul az eget.

Ha Kentaurosz a halandó és a felhő-Héra nászából fogant: az ügyeskedő és nagyon is földhözragadt hímség tette magáévá az istennek hitt pára-csipke-nőt, akkor szinte valódi archaikus párja a történetnek, amikor és ahogyan a másik kentaurág atyja, Kheiron fogant. Csak a szereposztás fordított. Kronosz, az időisten ragadtatta el magát és hágta meg a szépséges Phileirát, Okeánosz isten leányát, akit menekültében csak lóként érhetett utol. A tengerek lánya kényszerű anyává változása után akkor esett végképp kétségbe, amikor torz fiát megpillantotta. Nyomban hársfává változott. Kheiron így anya híján serdült fel egy barlangot találva menedékhelynek a Pélion hegyén.

Már ifjúságában a szűz Dioné vadásztársa és lassan a legérettebb tudású csillagász, botanikus, gyógyító. Hamarosan kentaur és ember egyaránt csodálta bölcsességét.

A jelen akkor következik Kheironra, amikor földi nagyságok és hősök nevelőjeként találkozunk vele. A halhatatlan kentaur teszi istenné tudása átadásával Aszklepioszt, az orvosok égi mentorát, Jászont a naptárkészítésre tanítja meg. Ő neveli Akhilleuszt, Thészeuszt és Héraklészt. Valamennyien egész életükben tisztelettel övezik. Még halhatatlanságának feladása is nemességét igazolja. Véletlenül megsebesülve Héraklész kegyetlen mérgű nyilától gyógyíthatatlanul kínlódva, a halál nyugalmáért adja tűzhozó, hegyhez láncolt Prométeusz szabadulásáért, halhatatlanságáért a maga örökéletét.

Megint egy kitörési pont. Büntetésben. A nyilasban.