Ha a magyar könnyűzene talán legjelentősebb énekese városunkba látogat, bizony nehéz a fellépésére jegyet kapni, ha valaki nem elég éber. Ez most sem volt másképp. Már több nappal a koncert előtt garantálták a teltházat. Az Index.Veszprém szerkesztősége úgy gondolta, hogy megszólaltatja Koncz Zsuzsát, hiszen nagyon sok kérdésünk lett volna hozzá borzasztóan hosszú pályafutásáról.

Sajnos nem lehetett. Már elakadtunk a pénzembernél (elnézést, menedzser), aki titulusához méltóan rideg, kemény hangnemben a telefoninterjút ajánlotta a parazita újságírónak - azt is szigorúan időhöz kötve. Nos, én ezzel nem éltem. Számomra egy interjú úgy néz ki, hogy én leülök egy székre, a kérdezett egy másikra, és beszélgetünk. Nagyon fázom az SMS-es, telefonos, e-mailes társalgásoktól (mondom én, az internetes firkász), még mindig sokra tartom a valódi emberi kontaktust. Lehet, hogy azért mert nem vagyok pénzember? Vagy Koncz Zsuzsának sem fontos ez? Pedig egyik dalában hangsúlyozza, hogy nem mindegy neki, mit írnak róla az interneten. Remélem, ezt is elolvassa.

Így nem maradt számomra más, mint az előadás. Úgy fél órával a kezdés előtt kezdett a nagyérdemű gyűlni a VMK előcsarnokában. A szinte színházi eleganciával öltözött közönségben akadtak családok, tizen- és huszonévesek, javarészben azonban a régi rajongók, az idősebb korosztály tette tiszteletét. Ők még frissében hallgathatták a Jelbeszédet.

Profi módon megszerkesztett előadást láthattak a nézők, képzett kísérőzenészekkel, jó hangbeállítással (bár a dob borzasztóan szólt), Koncz Zsuzsa hangja még mindig csodálatos, csak... az egész produkcióban semmi élet nem volt. A fekete ruhába öltözött zenészek minden szenvedély nélkül, faarccal nyomták a dalokat. Koncz Zsuzsa pedig még mindig az új rendszer nyűgeivel, valamint saját és közönsége hogylétével volt elfoglalva az előre betanult összekötő szövegekben. Az igazat megvallva, rettenetesen unatkoztam. A zsűrinek tetszett, a kornak mindez megfelel. Meg a pénzembernek is.

Hogy is éneklik Kispálék? Sika, kasza, léc...