Már több mint tíz éve, hogy a Colorado konok fejjel játssza a hatvanas és hetvenes évek legendás blueszenekarainak, előadóinak dalait. Szombati fellépésüknek a bándi Rock Ranch adott helyet.

Most a fiúk úgy érezték, könyvelni kell: olyan műsort állítottak össze, amelyben átfogó képet mutattak bő évtizedes munkásságukból. Ennek segítségével először a hatvanas évekbe kalandoztunk el, ahol Jimi Hendrix-szel akadtunk össze, és mindjárt Átmenő Forgalomba kerültünk. Ez Mániákus Depressziót okozott. Mikor ezt leráztuk, Bíbor Köd ülte meg az agyunkat, és ezt csak a Ravasz Hölgy fújta el.

Aztán Eric Claptonnal, Ginger Bakerrel és Jack Bruce-szal Jelvényt cseréltünk, majd beültünk a Fehér Szobába bluest hallgatni. Mikor kijöttünk, egy fekete srác, Otis Redding állt előttünk, akit bizony nehéz volt kezelni. A Keresztúton átmentünk a hetvenes évtizedbe, ahol David Bowie mutatta be egy régi barátját, Csillagporos Ziggyt. Úgy gondoltuk, kicsit kelet felé orientálódunk. A Kárpát-medencében az utolsó szabadcsapat, a Hobo Blues Band tevékenykedett, hogy elvegye a polgárok jókedvét. Vezetőjük, egy közel két méter magas pali beleröhögött a pofánkba, mondván: Mindenki Sztár. Szerinte a legszebb állat a Kopaszkutya, amely mindig csóválja a Farockot.

Hogy mondanivalóját a zenekar vizuálisan is alátámassza, diaképeket vetítettek a mögöttük kifeszített vászonra: feltűntek a dalok előadói, lemezborítók, a megénekelt hősök, vagy a korszak jelentős figurái - például Andy Warhol. Persze akadtak amolyan hangulatfotók is lenge ruházatú csajokról, utazásról, és az elmaradhatatlan kocsmákról.

Nem voltunk túl sokan, de jól éreztük magunkat, hiszen a banda tagjai maguk is haverok, akikkel nem csak zenei értelemben folytattunk párbeszédet.