1972-ben születtem Veszprémben, iskoláim nagy részét itt végeztem. Általános iskolába is ide jártam, az akkor még létező Zenei Általános Iskolába. Az általános iskola utolsó két évét Dorogon végeztem el, ahol nagymamámnál laktam. Ez máig nagyon kedves időszak számomra. Sokat kaptam ettől a két évtől. Utána a Lovassy László Gimnáziumban érettségiztem, Szombathelyre jártam főiskolára, jelenleg pedig a Szociális Gondozási Központ vezetője vagyok.

Index: - Milyen lehetőségei, kilátásai vannak egy hajléktalannak Veszprémben?

Kazal Kolos: - Nagyon fontos a szociális rehabilitáció, a társadalmi, a munkavégzési, a kapcsolatteremtési képességek helyreállítása, hogy a társadalom normáinak meg tudjon felelni a hajléktalan. Egy állami gondozott fiatal esetében például mindezeket ki kell alakítani, hisz még életben nem volt munkája. Ha ő elmegy mondjuk kőműveshez segédmunkásként dolgozni, kibír három napot, de többet nem. Egyszerűen azért, mert soha nem volt olyan minta előtte, amiből megtapasztalta volna, mit jelent a napi munka, a fizetést beosztása, stb. Nem ragozom, mindenki érti, miről van szó. Ezek a képességek hiányoznak belőlük, a hajléktalanok másik részénél pedig ezek a tulajdonságok elvesztek. Három éves munkanélküliség után elvárni valakitől, hogy munkavégzés szempontjából tökéletes állapotban legyen, irreális. Éppen azért, hogy ebben tudjuk őket segíteni, szervezünk egy foglalkoztatási rehabilitációs programot, aminek keretében védett munkahelyen fogjuk őket alkalmazni, tehát megpróbáljuk a kezdeti nehézségeket, buktatókat kikerülni. Kétéves folyamat végére elérik azt a szintet, ami az elsődleges munkavégzéshez szükséges. Ezalatt a normál munkapiacot értem. Ehhez egy műhelyépületet építettünk fel. Várhatóan február környékén tud majd beindulni ez a foglalkoztatási munka. Ezt nagyon fontosnak tartom.

Index: - A téli felkészülésről szóló kiadványotokban olvasható: "Nagy szerencsére van szükség ahhoz, hogy a telet hajléktalan-fagyhalál nélkül vészeljük át." Ennyire nehéz a helyzet télen, hogy a szerencsét is számításba veszitek?

KK: - Ez így van sajnos. Veszprémben jelenleg 250-280 hajléktalan él, ezzel szemben szállásnyújtó férőhelyünk ebben az intézményben 103 van jelen pillanatba. A szálláshelyek másfélszeres kihasználtsággal működnek. Ezek szerint 140-160 ember él az utcán, akiknek az összes segítség a mi utcai szolgálatunk, dolgozóink forró teát, élelmiszert, ruhákat, takarókat, ilyesmiket visznek körbe a rászorulóknak. Azt gondolom, hogy ez édes kevés ahhoz, hogy valaki ne fagyjon meg. Szerencsére van szükség, igen.

Index: - Miért döntöttél úgy 21 évesen, hogy belevágsz?

KK: - Az egyszerűbb része, hogy nem volt munkám. Emellett a szociálpolitika már gimnazista éveim alatt is közel állt hozzám. Ifjúsági csoportokat, klubokat szerveztünk, ahol felkaroltuk a szegényebb emberek ügyét. De nem akarom túlmisztifikálni, a munkanélküliség volt az elsődleges indok. Ha akkor egy áruházban kapok állást, akkor ott helyezkedem el, de ez volt az első lehetőség, és nagy szerencsém volt vele, hisz megtetszett az, amit akkor, ott Budapesten csináltunk. Azt gondolom, jól választottam: egy szép és nagyon fontos munkát.

Index: - Ha jól tudom a politikával is megpróbálkoztál.

KK: - Igen, 1994-ben Veszprémben, 1998-ban Balatonfüreden indultam képviselőjelöltként. Azért tartottam fontosnak, amiért tulajdonképpen most is itt vagyok. Azt hiszem, vannak olyan gondolataim, amik hasznosak egy közösség szempontjából.

Index: - Milyen érzés vezetőként dolgozni?

KK: - Szerencsére olyan kollégáim vannak, akik nagyon jól el tudják végezni saját szakterületükön a feladataikat. Úgy gondolom, jól fejlődik az intézmény, és ez nagyrészt a munkatársaimnak köszönhető, akik tényleg hatalmas lelkesedéssel végzik tevékenységüket. Nem a munkaidőt nézik, hanem a feladatot, és ez mindenkire vonatkozik, a részlegvezetőktől a szociális munkásokig. Jó fej a társaság.