Kata nagyon kedves lány. Csinos, magas, szőke és mindig mosolyog. Pályafutása csúcsához közelít, éjt nappallá téve dolgozik, kevéske szabadidejében sportol. Öt éve diplomázott, aztán eljegyezte akkori kedvese, aki két éve - az esküvő előtt - hirtelen lelépett. Kata sokáig kereste a helyét, és mára - saját bevallása szerint - megtalálta. Erről a keresről és találásról kérdezgettem.

Index: - Köztudott, hogy ha valaki a leszbikusságról akar beszélni, hozzád nyugodtan fordulhat. Hogyan jutottál el addig, hogy ilyen nyíltan felvállalod a másságod?

Kata: - Azért annyira még nem hangoztatom, mert sajnos a munkahelyemen nem fogadnák el, ezt tudom. A kolléganőim mind férfiakkal élnek, ha megtudnák, mi van, szerintem kiközösítenének, majd egyesével, titokban kérdeznének halálra. A kollégáim perverz vigyorát pedig nem bírnám elviselni. Igazából csak azok tudják, akiknek kell. A társaság is maga találja meg tagjait, bár szerintem nem mi vagyunk az egyetlen ilyen csoportosulás kis hazánkban.

Index: - Mit jelent az, hogy magatok találjátok meg a tagjaitokat?

Kata: - Nem akarunk divatot csinálni abból - amiből a nagy többség igen, abból - ami nekünk belülről jön. Ezért nem verjük nagydobra, hogy vagyunk. Ahhoz, hogy valaki tag legyen, legalább két idézőjelben regisztrált tagunknak kell támogatni az ötletet. Nem vagyunk sokan, de szerintem éppen ez benne a jó.

Index: - Szerinted mi viszi a mai fiatal nőket arra, hogy leszbikusok legyenek, és esetleg egy ilyen társasághoz tartozzanak?

Kata: - Az, ami régen. Talán azért elfogadottabb a világban a nő-nő kapcsolat, mint a férfi-férfi, mert a nő a gyengébb nem. Egyes feltételezések szerint az ősközösségekben alakult ki ez a szokatlannak tűnő nemi kapcsolat, mikor a férfiak hosszabb időre eltűntek vadászni. A nők gyengédek voltak egymással, az érintés fontos volt, és tőlük sokkal inkább elfogadott, mint az erősebbik nemen belül. Ha belegondolsz, a mai napig máshogy viselkedik két barátnő, mint két barát. Figyeld csak meg őket kávézás, séta, vagy akár egy röpke találkozás alkalmával.

Index: - Ez lenne az oka?

Kata: - Részben. Hozzájön még például az önmegvalósítás, a feminizmus. Egy céltudatos nő kénytelen egyenrangúnak mondani és érezni magát a férfiakkal, mert különben elbukik. Ha viszont tényleg egyenrangú, akkor nem tesz meg egy csomó olyan dolgot, amit más nők igen. Nem alázkodik meg szex közben, a hétköznapokon, valamint a munkahelyén sem. Nem elégít ki senkit orálisan, nem főz, mos és nem takarít pasinak. Mert csak meccset, káromkodást, örökös elégedetlenséget kapna úgyis.

Index: - Ez számomra kicsit általánosításnak tűnik...

Kata: - Lehet, de hidd el, hogy egy leszbikus kapcsolatban még a férfi-nő is nő marad legbelül. Hiszen be van zárva egy testbe, aminek kezdete és vége van, elsődleges- és másodlagos nemi jellege. Operáltatni lehet, de ezt még kevesen vállalják be, leginkább anyagi okokból.

Index: - Nincs benne a visszafordíthatatlanságtól való félelem, a bizonytalanság?

Kata: - Nincs. A leszbikusok többsége élvezi, hogy ismeri a testet, amihez hozzáér. Sokan azzal jönnek ilyenkor, hogy egy nő tudja, mi kell egy nőnek, tudja, mi esik jól neki. Ez így is van, ezt én is vallom, azzal a kiegészítéssel, hogy ezt el lehet mondani, meg lehet mutatni a férfinak. A baj ott kezdődik, hogy vagy nem érdekli, nincs ideje, kedve, vagy igénye arra, hogy a nőnek is örömet szerezzen. Ha mégis, akkor azt meg kell becsülni annak, aki erre vágyik. Nem olyan könnyű kimondani, hogy leszbikus vagy, azt hogy te nem férfi ölelésére vágysz.

folyt. köv.