Nem vagyok olyan, mint te, jó? Nem érted? Én leszbikus skinhead vagyok, vagy pánk, aki rajong a melegekért. Tök mindegy, a lényeg az, hogy más vagyok. Ide figyelj, apukám, nem érdekel mit gondolsz. Igenis csókolózni fogok a barátnőmmel a diszkóban, mert arra izgulnak a pasik. Leszbikusnak kell lennem ahhoz, hogy hetero kapcsolatom lehessen, érted?

A másság tök jó dolog. De tényleg. Azt akarom, hogy megnézzenek. Azt akarom, hogy beszéljenek rólam, azt akarom, hogy sztároljanak, mert be merek vállalni valamit, amit mások nem. Úgy rázogatom a tollaimat, mint a felajzott paradicsommadár. Nem könnyű ám kitűnni a tömegből manapság, amikor már minden annyira elfogadott. Valami extrémet, vadat kell kitalálni, amitől még felszisszennek a többiek. Kreativitás nem is szükséges, ki kell nyitni a bulvársajtót, az életmódmagazinokat, aztán leutánozni, amit látsz.

Nőként már én is bármi lehetek. Rendőr, katona, főnök, buszsofőr, akármi. Erősnek kell lennem, céltudatosnak, anyagiasnak. Vadnak, szexisnek, mint a topmodellnek a parfümreklámban. Csupasznak, annak ellenére, hogy emlős vagyok, tehát testemet szőr borítja. Akkor inkább már férfi leszek, bár ha jobban körülnézek, ők is veszettül hullajtják, amijük van. Legyek talán leszbi? Az lesz ám a valami Amerika! Oroszlán módra falom a Vénusz-dombot.

Inkább szélsőséges leszek. Szélső jobb, vagy bal, mindegy, csak ott ne legyenek sokan, mert még a végén beszürkítenek. Kigyúrom magam, kopasz leszek, lesz egy pitbull-masztiff keverék kutyám, akit Borcsának fogok hívni. Focimeccsre járok, randalírozok, hogy rólam szóljanak a hírek, velem legyen tele a sajtó. Mert ez a divat. Sztárrá lenni.

Meleg leszek, hogy harcolhassak a jogaimért. Vagy pedofil. Csak előbb világsztárt csinálok magamból, hogy ne ítélhessenek el, ha kiderül. Meg persze azért is, hogy példát mutathassak azoknak, akik nem tudják, mit kezdjenek magukkal. Akik azért lesznek mássá, mint én. Azért, hogy bekerülhessenek a nagytöbbség számára ismeretlen, és éppen ezért izgató világba. El kell fogadni a kígyótól az almát, mert azt mondják, jó az íze...

Csak azokat sajnálom, akik tiszta érzésekkel, őszintén mások. Mert elvesznek a sok nagymenő között. Valószínűleg sok csalódás éri őket, mert az "álmás"-on nem mindig látszik elsőre, hogy az. A bili akkor is kiborulhat, amikor már nem lehet lelki- vagy testi sérülés nélkül megúszni. Másnak lenni kiváltság, néha nem kellemes, de letagadni nem érdemes. Utánozni pedig hülyeség. A sánta kutya úgyis jobban fut...