Nincs mit azon szépíteni, hogy a középiskolások tetemes hányada használ drogot kisebb-nagyobb rendszerességgel. Sajnos sokukat el is kell küldeni különböző kezelésekre, mert egyedül képtelenek felvenni a küzdelmet. Ebben segíthetnének tanáraik is, ha tudnák, hogy mi ellen kellene harcolni.

Pedagógusaink pontosan tudják, hogy komoly probléma a drog, de általában ezzel a megállapítással le is zárják az ügyet. Némelyek egyszerűen homokba dugják a fejüket, vagy észre sem veszik, mivel állnak szemben. Azért akadnak olyanok is, akik tennének valamit, de valahogyan az információk nem igazán jutnak el hozzájuk. Pedig propaganda bőven van, csak ez nem elég. Szerveznek prevenciós tanfolyamot is tanároknak, de még ez sem minden.

Egyszer én is részt vettem egy ilyenen, és a végén röhögőgörccsel távoztam, annyira szánalmas volt. (Attól nem lesz kevesebb narkós, hogy mindenféle árucikket veszélyesnek, kábítószer-propagálónak tartunk, ha például a név magába foglalja az angol "speed" szót. Ennyi erővel minden angol nyelvterületen betilthatnák a sebességkorlátozás táblákat - lsd!!! speed limit.)

Máskor lelkes fiúcskákkal találkoztam, akik, mint később kiderült, valami - magát kereszténynek mondó - roppant erőszakos szektából érkeztek, és a drogprevenció csak álcának szolgált a toborzóhoz. Itt sem lettem okosabb.

A tanároknak sokkal sűrűbben kellene szakemberekkel találkozni, akik nem személyiségfejleszteni akarnak, hanem mondjuk a kezünkbe adják a cuccot, hogy kedves kollégák, ez az extasy, ilyen az amphetamin, ez a por pedig a kokain. Megpróbálni azért nem kell, de legalább lássuk, hogy néznek ki, mert sok kolléga még távolról sem látott ilyeneket. Aztán jöhetnek az információk ezek hatásáról, de meghallgathatnánk például egy ex-narkós élményeit is. Persze néha adódik lehetőség ilyen alkalmakra, de ezt gyakrabban is lehetne szervezni. A személyiségünk már fejlett, mást is akarunk tudni, mert segíteni szeretnénk. Mert megoldani ezt képtelenség, még a Mindenható segítségével is.