Győrffy Árpádot augusztusban nevezték ki a Balatoni Rendezvénykoordinációs Központ, röviden balatoni programiroda élére. Két hónap elteltével azonban távozik posztjáról. Ennek okairól beszélt lapunknak.

- Hivatalosan még nem létezik ez az iroda, bár a szándék megvolt a kormányzat és a Magyar Turizmus Rt. részéről is a létrehozására, sőt még arról is döntöttek, hogy félmillió forintot elkülönítenek a felszerelésére. Valójában azonban nem jött létre. Még a telefont sem kötötték be, én pedig csak formálisan vezetem a Balatoni Rendezvénykoordinációs Központot, saját mobiltelefonomat és laptopomat használva, miközben mind a mai napig a balatoni regionális projektiroda igazgatóhelyetteseként dolgozom.

- Aztán most távozik. Két hónap alatt elfogyott a türelme?

- A balatoni régióban az emberek gyorsan élnek, tudják hogy a nyár, a szezon csupán két-három hétig tart, jobb esetben két-három hónapig. S ez idő alatt kell produkálniuk. A Magyar Turizmus Rt.-nél ettől eltérő tempóban dolgoznak. Hónapok is eltelnek, amíg reagálnak egy-egy kérésre, ötletre, amely addigra már értelmét veszti

- Elfogadták a felmondását?

- Igen, tudomásul vették, s azt is elismerték, hogy tényleg kicsit lassabban mentek a dolgok, mint szerették volna.

- Mit tett e két hónap alatt, mivel foglalkozott a nem létező iroda vezetőjeként?

- Azt tartottam fő feladatomnak, hogy a balatoni rendezvényekről minél több információt gyűjtsek össze és adjak tovább a sajtónak, utazási és Tourinform-irodáknak, kempingeknek, szállodáknak és mindenkinek, aki azt igényelte. Már a 2004-es rendezvénynaptárt is összeállítottam, és feltettem az internetre. Eddig összesen 572 balatoni rendezvény terve ismeretes, amelyek több mint fele a főszezonra esik. Már most mondhatom, hogy jövőre mindennapra jut legalább egy Balaton-parti program.

- Magánszorgalomból ön már korábban is gyűjtötte és saját honlapján hirdette a balatoni rendezvényeket és eseményeket. Így hát még mindig nem érthető, miért nem várta meg legalább a következő szezonkezdést.

- Amikor elvállaltam ezt a munkát, akkor még arról volt szó, hogy a turisztikai régiók önállóvá válnak, a nyár végére azonban kiderült, hogy ebből semmi nem lesz. Pedig ez nemcsak jogosítványt jelentene ahhoz, hogy egy regionális bizottság meghatározhatná a fejlesztés útját, hanem felelősséget is. Így amíg nincs önállóság, nincs felelősség sem. Pillanatnyilag mindenki egy langyos vizű tóban lubickol, amit én a szocializmus utolsó tíz évéhez tudnék hasonlítani. Látjuk, hogy nagy a baj, de mégsem hozzuk meg a szükséges döntéseket a fontos kérdésekben.

- Milyen fontos kérdésekre gondol? Miként érintenék ezek a balatoni turizmust?

- Szokták mondani, hogy nincsen jövőképe a balatoni turizmusnak, de a szomorú az, hogy jelenképe sincs. Néhány évvel ezelőtt még elsősorban a gyerekes családokat vártuk vízparti üdülésre, ma meg már termál- és wellnessturizmust hirdetünk. Egyesek kitalálták, hogy a Balatonnál négycsillagos szállodákat, termálfürdőket és élményparkokat kell építeni. Az ezekre elköltött milliárdok azonban hiányoznak a tó mederkotrásához, a vízparti üdülés feltételeinek megteremtéséhez, a bicikliutat kiszolgáló infrastruktúra kialakításához, a vasútállomások korszerűsítéséhez vagy az elkerülő utak megépítéséhez.

népszabadság