Immáron nyolcvanhatodik esztendeje annak, hogy a Nagy Szovjetunióban a munkásosztály lerázta láncait és magához ragadta a hatalmat egy szebb, egy biztatóbb jövő megformálásának reményében. Ennyi idő után még mindig meghatóan emlékszünk az eseményekre itt, szép hazánkban.

Bár a vörös zászlót már nem lengetheti a szél, a csillag sem ragyoghat, régi harcostársak, azért ti még mindig itt vagytok!

Igaz, most két pártban ültök, és állandóan ölitek egymást. A módszerek most is a régiek. Sokat füllentetek az embereknek, lelkesen folytatjátok a gyűjtögető életmódot, és sokatok még mindig nagyon szeret vadászni. Igaz, néha festményekre - és nem állatokra -, lövöldöztök, de ez nem érdekes. Abban is a régiek vagytok Kedves Elvtársak, hogy most sem tűritek a kritikát. Na persze, le is csukjátok egymást, ha már nagyon zavaróak az állapotok. Igen, az eszmékhez hűnek kell lenni.

Azonban néhány régi Elvtársat nem mindig értek. Miért kell azt takargatni, hogy téglácskák voltunk? Ilyen most is van, csak erről persze, nem beszélhetünk, úgyhogy Elvtársak, ennyire nem kellene ezt mellre szívni. Miért tesztek különbséget Elvtárs és Elvtárs között? Annak idején együtt fújtatok a rohadt kapitalizmusra, most pedig köpköditek egymást jobbról és balról? Mi a baj? Miért rossz az az Elvtárs, aki az ellentétes oldalon áll? Az egyik demagóg, a másik nem tud beszélni. Ilyen régen is volt, ezért felesleges összeveszni.

Fogadjátok meg végre az egyik vezető Elvtárs tanácsát, miszerint a parlament ellenzék nélkül is működik. Teljesen igaz! Egyesüljetek, sok különbség egyébként sincs köztetek, bármennyire is szeretnétek. És akkor végre nyugodtan dolgozhatnátok, és mehetnétek egy irányba, ellenszél nélkül, amit mindig is akartatok.

Világ proletárjai egybesüljetek!