Nappótló. Pótolni a nyári Nap elementáris erejét.
Aki csak egyszer is vette a fáradságot, hogy megélje az őszközép, a későősz szorongató báját és rátartiságát, az ismeri a Nappótló foncsorfrászát is.

Amikor elég rövidek már a nappalok, elég alacsonyan jár közeli csillagunk, erőtlen korongja keserít bennünket, percről percre megkísértenek őseink szélhámoskodásai: minden áron melegedni a hűvösben.

Pulóver, kabát, sapka, hogy őrizhessük a nyár tónusát. Nehéz vagy tartalmas ételek, hogy belül égetve őket, maradjon hevület az élethez. Fűtött, meleg szobák, mint menedékek a borongós világban, mint nosztalgikus áhítozás a bőrperzselő hőség után.

A Skorpió bora pedig pont ezért lehet a forralt bor. Egy hajdani ősz panaszkodó árvája szepeg előttünk: megmaradt, mert sok testvére volt, megmaradt, mert - ő a hamis pletykákban lőrének minősített bor - nyeszlett és vadóc volt; ezért aztán kénytelen szabad préda lenni.

Adta a Nap és cukrozta, tüzes föld nevelte venyigéjét, érlelte a pince és bármennyire édes volt a szőlő, bármilyen mámorító belőle a bor, most újabb hevületekkel vagy cselekkel rakják meg, késztetik repülésre: forralt bort kerekítenek belőle.

Hevít és mámorít a jó bor maga is, de az őszben, a télben mintha több kéne. Kevés, ha a gyomorban kezd melegíteni. Enyhítsen már a gémberedett kézen is, a párát fújó szájon is, legyen forró. De több kell annál is, hogy sűrűbb és hevesebb a bornál, erősítse és testesítse a fahéj, a szegfűszeg, a bors meg a többi fűszer. Zenitet a ködben is!