Az Expresszó Klubmozi november 5-én, szerdán két filmet vetít. A Magyar Imázs Filmklubban 18 órakor A Rózsa énekei című magyar alkotás kerül bemutatásra, az esti mozi pedig 22 órakor a 8 mérföld (amerikai film) lesz. Tovább >>>

A Rózsa énekei

1944 ősze. A németek bevonulása után, a nyilasterror napjaiban, miközben a budapesti zsidóság zömét már gettókba hajtották, városszerte bujkálnak családok, és próbálják elkerülni a végzetüket. A budai hegyek egyik patinás villája is a menedékhelyek közé tartozik. Az erdőbe simuló, biztonságos kerítés mögé zárt villa tulajdonosa, a világhírű operaénekes, Rózsa Imre nem menekül külföldre, hiába lennének kiváló kapcsolatai; inkább a toronyszobába zárkózik, házát viszont megnyitja a nyilasok elől rejtőzködő barátoknak és ismerősöknek.

A Rózsa-villa házigazdája ettől kezdve a jó barát, Halász Géza lesz: ő fogadja az érkezőket és tartja a kapcsolatot Rózsával. Egyre több család zsúfolódik össze a házban, nyűgös az együttlét, elkeseredettségükben többen már-már a távozással kacérkodnak, mondván, talán a gettót is túl lehet élni. Halász tudja, hogy egyetlen módon képes lelket önteni az emberekbe: Rózsa áriáival. Hiszen amíg az énekes nem menekül el, a többieknek sem lehet okuk a félelemre - az isteni hang pedig az élet, a túlélés reményét jelenti. Esténként tehát mindannyian összegyűlnek a nappaliban, és a toronyszobából felcsendülő áriákat, a Rózsa énekeit hallgatják...

Szilágyi Andor a korábbi években regényeivel és drámáival keltett feltűnést, A Rózsa énekei megrendezésével új területet fedezett fel. A tragikumot, rejtélyt és groteszk humort vegyítő szituációk, a feszes dialógusok kiváló szereposztásban kelnek életre. A Ragályi Elemér bensőséges képien megelevenedő, valós történeten nyugvó film az idei Szemlén a legjobb forgatókönyv díját kapta. Drámai feszültség, líra és akasztófahumor: A Rózsa énekei az idei év egyik magyar meglepetésfilmje.

8 mérföld

Amióta a popzene és a film kart karba öltve szolgálják a népszerű kultúrát, a legnagyobb popsztárok játékfilmes fellépésére mindig számítani lehet. Eminem azonban nem Cliff Richard és nem Britney Spears. Zenei munkásságában sem, és szerencsére első filmszerepében sem. Így amit most kapunk tőle, az nem valami tinglitangli limonádé, hanem tömény és fejbe kólintó lecke.

Azt is szögezzük le mindjárt az elején, hogy a történet hőse nem Eminem, bár majdnem teljesen olyan, mintha ő lenne. Egy súlyosan szétzilált családból származó, gyári munkásként güriző fickó, aki fehér létére a feketék terepén akar nagy lenni, a rapben. 1995-ben vagyunk, a hiphop hőskorában, amikor a lepattant külvárosi klubok színpadán vívott rímpárbajokban dőlt el, ki a legjobb. A versenyző 45 másodpercet kapott, hogy a dj által bejátszott ritmusra hányja a rímeket, alázva a másikat, aki aztán az ő 45 másodpercében viszonozta a kölcsönt, a döntés pedig az aktívan részt vevő, ordibáló közönségé volt. Ilyenek lehettek a szónoki párviadalok az ókori Rómában...

A ritmus és a szívből szóló duma azonban csak az élet egyik fele, a másik a durva meló, a züllött anya a lakókocsijában, a dudvaként felnövő kishúg, a bőrödre pályázó bandák és az a csaj, aki nagyon hajt rád, de nem úgy tűnik, hogy nálad fog megállni. Eminem hihetetlen viszszafogottsággal játssza hősének szerepét, és ezzel lesz tökéletesen hiteles, mellette Brittany Murphy iszonyúan igyekszik, hogy ugyanolyan hiteles legyen, és az a szerencséje, hogy pont ez a szerepe is. A köréjük varázsolt világ szinte belélegezhető életszaga pedig nem utolsósorban az atmoszférateremtésben már több ízben bizonyított (Szigorúan bizalmas, Wonder Boys - Pokoli hétvége) Curtis Hanson érdeme. Vegyük ehhez a rímbe fordított magyar feliratokat, és kész egy egész estét megérő mozi. Igaz, a limonádét utána kell meginnunk.