Francia, amerikai és dán film egyaránt szerepel a hétvégi kínálatban, ami pedig a műfajokat illeti, biztos mindenki megtalálja a neki megfelelőt.

A Hemóban november 2-án, vasárnap délután két órakor a Pinocchio című szinkronizált amerikai mesefilmet mutatják be.

Ebben a kedves mesefilmben a szeretetreméltó és csintalan Pinocchio bábu keresi az utat a számára érthetetlen világban, hogy valódi kisfiúvá váljon. Útja során egy beszédes tücsökkel találkozik össze, aki megtanítja Pinocchiót arra, hogy milyen is a csodálatos valóság és segíti a bábut álmai elérésében, és visszatérését Geppettóhoz.

Este hat órakor az Álomcsapda című sci-fi kerül a vetítőgépbe. A főbb szerepekben Morgan Freeman és Damian Lewis.

Huszonöt évvel ezelőtt négy srácot örökre összekovácsolt egy közös hőstettük. Azóta minden évben egyszer együtt töltenek egy napot egy isten háta mögötti vadászkunyhóban. Ebben az évben azonban még valaki közéjük keveredik. Befogadnak egy öntudatlanul bolyongó, zavarosan motyogó férfit, aki valamilyen különös, fényes jelenségről dadog: de a jótett helyébe csak rosszat várhatnak.
Az idegent a káosz kíséri. A négy férfi egy idegen világból érkező lénnyel kénytelen megküzdeni az erdőért, az életéért és a jövőért – a túlélés kulcsa pedig közös múltjukban rejtőzik. Ott, ahol az Álomcsapda várja őket...

Az Expresszó Klubmozi és Kávézó szombaton este hat órakor egy francia filmmel indít Hétfő reggel címmel.

Vincent számára minden hétfő reggel ugyanazzal a gyötrő monoton rutinnal zajlik. Aztán hosszas utazás a munkahelyre, egyhangú gyári munka, otthon a családi kötelezettségek, pedig elege van már a feleségéből és a gyerekeiből is. Vincent úgy érzi, nem tud elviselni még egy hétfő reggelt.

20.30 órakor A vonzás szabályai című amerikai filmmel folytatják.

Itt van, megjött a film, melynek jellemzéséhez legyen elég két név: Roger Avary, a rendezô és Bret Easton Ellis, az azonos című regény szerzôje. Bret Easton Ellis nevét a magyar olvasók 1994-ben ismerhették meg, amikor nálunk is megjelent a világbotrányt és a szerzô elleni feminista bosszúhadjáratot kiváltó műve, az Amerikai Psycho. A fôhôs, Pat Bateman rémtettei és kegyetlen világa megosztották az irodalomértôket: ki imádta, ki gyűlölte, középút nem volt. Ellis azonban már a 80-as években is írta az amerikai ifjúság céltalan, kiüresedett világáról jéghideg és kíméletlen hangulatjelentéseit. A vonzás szabályai például 1987-ben jelent meg, és mintha csak az Amerikai Psycho hôsét látnánk (neve Sean Bateman!) ifjabb korában, amint már javában küzd az olyan problémákkal, minthogy melyik nemet is válassza szexuális orientációja tárgyául, miképpen biztosítsa droggal való folyamatos ellátottságát, hogyan lépjen keresztül érzések nélkül embertársain pszichikailag és fizikailag.
Az ifjú Batemannak és társainak a művészeti felsôoktatásban eltöltött éveit választotta alapanyagul Roger Avary, akirôl a legfontosabb tudnivaló valószínűleg az, hogy Tarantino tettestársa volt a Ponyvaregény forgatókönyvének elkövetésekor. Nem nehéz kitalálni, hogy a mostani darabban is elôszeretettel játszik a filmidô sajátos összegabalyításával és teszi ezt nagyszerű képi és technikai fogások kíséretében. A vizuális stílussal remekül képezi le a karakterek zaklatott elme- és lelkiállapotát egy olyan világban, ahol bár végig egy egyetem területén vagyunk, sosem látjuk az oktatásnak még csak nyomait sem (Pat Batemant se láttuk dolgozni sohasem), és ahol minden egy "Világ Vége Parti"-ba torkollik, de elôtte ott vannak még a "Dögös Dugós Partik" és a "Szombat Esti Parti Elôtti Partik" is. És hát lássuk be, embernek maradni minden körülmények között nem mindig lehetséges. Bármilyen hátborzongatóan hangzik is: kortársunk Bret Easton Ellis.

A kört a Hogy szeretsz? Címet viselő dán alkotás zárja.

Hát persze, hogy nem telhet el a nyár egy jó kis depis Dogma-film nélkül! Ha hinni lehet a szigorú dán Dogma-adminisztrációnak, akkor ez már a 28. film, melyre ráütötték a hitelesítő billogot - vagyis garantáltan 100 százalékos Dogma! És nem is csalódunk, minden stimmel: kézikamera, zéró extra világítás, helyszínen rögzített hang - dokumentarista hangulat. Sőt, a Dogma atyjának, Lars von Triernek szelleme a cselekményt is belengi, hiszen az alapkonfliktus igencsak emlékeztet a Hullámtörés tragédiájára. Ott a friss házas ifjú pár férfi tagjára csap le egy végzetes baleset, itt pedig az éppen házasságukat tervezô fiatalok életébe gázol bele egy autó, a férfit (Joachim) tolószékbe, a leendő arát (Cecilie) pedig teljes kétségbeesésbe juttatva. Mindkét történet azt boncolgatja, hogy miképpen kezelhető a kezelhetetlen: hogyan próbál védekezni vagy menekülni a személyiség, amikor váratlanul összeomlik nemcsak addigi élete, de eltervezett jövője is.
Cecilie foggal-körömmel ragaszkodna szerelméhez, azonban Joachim szinte erőszakkal taszítja el magától a nőt, mert az csak növeli fájdalmát azzal, hogy egykori szerelmükre és mindarra emlékezteti, amit elveszített. Cecilie kétségbeesésében az első útjába kerülő emberben próbál megkapaszkodni, az pedig nem más, mint annak a nőnek orvos férje, aki Joachimot elgázolta. Beindul az érzelmek láncreakciója, s a négy ember élete a dominoelv szerint omlik össze.
Susanne Bier rendező derekasan megküzd a Dogma szabta szigorú korlátokkal, de ezúttal kevéssé sikerül azokból előnyt kovácsolnia, persze amit így kapunk az sem kevés: egy tisztességgel megcsinált, nézhető darab.

Vasárnap ugyanitt este hatkor és fél nyolckor ugyanazokat játsszák, mint előző nap.