Akinek pénze van, hagyja a fenébe a tömegközlekedést, kocsiba vágja magát, és suhan be munkahelyére, illetve előzgeti kint a főutakon a távolsági buszokat. Ezzel még nem is lenne baj, de a megnövekedett autóforgalom mellett a morál sajnos negatív irányba változott - a legfontosabb szabály: kussolj, és takarodj a nagyobb autó elől.

A városban talán nem érezhető annyira a lóerők hatalma, a Kispolákokkal és a Papírtabikkal is ellavírozhatunk, persze ne lepődjünk meg, ha egy turbódízelinjektoros csodahajó indexelés nélkül kanyarodik előttünk - rosszabb esetben elénk -, értsük meg, nekik nem kell jelezni, csupán látványuk elég ahhoz, hogy megkülönböztetett figyelemmel viseltessünk irántuk. A jobbkezes utcákban (ha pl. Matizba ülünk) ne bízzunk elsőbbségünkben, az orrát balról betoló hipermerdzsó nem fog megállni, a satu a mi kötelességünk.

A gyalogosokkal szemben persze nincs kegyelem - autótól és autóstól függetlenül. A zebra csíkjára lépő önerőmeghajtásos egyed az életével játszik, és ha egy jószándékú germán megáll, hogy a járda szélén tipródó helyi lakos végre átjusson a túloldalra, a magyar autós testvérek a deutsch legősibb foglalkozást űző anyukáját emlegetik.

Ha aztán leküzdve a szabályok, egyéb autósok, gyalogosok által felállított aljas csapdákat célponthoz ér lóerőzsokénk, még meg kell küzdenie a néhány megmaradt pakolóhelyre pályázó sorstársaival. Természetesen itt is az erősebb győz, lassan már a szemfülesség is háttérbe szorul a "letiporlak te kis vakarcs" elvvel szemben.

A városon kívül aztán elszabadulnak a felgyülemlett indulatok, a nagyhalak szinte lesöprik az útról a kisebbeket. Meg kell jegyeznem, hogy az új csodafurgonok éppúgy semmibe veszik a legelemibb szabályokat, mint a felturbózott állimuzinok és műterepjárók. Nem számít a kereszteződés, a záróvonal, a sebességkorlátozó tábla, a szembe jövő forgalom, előzni mindig lehet. És, ha csattan a triplalégzsákos csoda, tuti, hogy nem a benne ülő dobja fel a büdös talpát, hanem a sovány pénztárcájú polgártárs, a kisautójában. A követési távolság fogalma megszűnt létezni, seggbemászva tolja lefele a sok felhősagyú (agyú?) köcsög a lassabban haladókat.

És hadd említsem meg autóstársadalmunk legfőbb ellenségét: a kerékpárost. A biciklis egyszerű útakadály, amin minél hamarabb át kell jutni, a közúti szabályok rá nem vonatkoznak, elsőbbsége soha nincs, olyan, mintha nem is lenne. Ha álló kocsit előz, akkor a pedálkirály biztos lehet abban, hogy a mögötte haladó autós max. 3 centire fog mellette elrepeszteni, vagy egyszerűen nekilöki az (általában szabálytalanul) parkoló járműnek. Főútra pedig csak az a bringás merészkedjen, aki már megírta végrendeletét, és elbúcsúzott szeretteitől.

Tisztelt autósok! Az új járműcsodák megjelenése mellett bizony önkontrollra lenne szükség! Persze tudom, hogy a falnak beszélek... Talán 20 év múlva beleszokunk, és mindenki számára nyilvánvalóvá lesz, hogy az autó megy is - nem úgy, mint a régi komcsi Paradicsomban a Vartyogók, a Zsigák és a Skodák -, talán természetessé válik a kocsik terén bekövetkezett jólét, és rájövünk, hogy a nagy autó nem emel polgártársaink fölé, a "királyságot" majd máshol, s nem az utakon éljük meg. De addig?