Sietnem kell, de az a rohadt busz még a francban van. Elmúlt négy óra, csúcsforgalom, a megálló tökig várakozókkal. Egy csomónál ott lóg a cekker, mások a gyerekkel nyomulnak hazafelé. Kezdetnek nem rossz. Olyan hideg van, hogy belém fagy a szó is. Itt persze nem állnak sorba, mint ahogy Angliában teszik az emberek a megállókban. Az jut fel a buszra először, aki a legerősebb.

Végre megjött! Megindul a küzdelem a helyekért. Ne tolakodjál, már, vazzeg, nem látod, hogy csak állóhely van? Ja, leghátra akarsz állni, hogy bámulhasd, a szép veszprémi őrültek óráját? Óriási perspektíva. Na, végre fenn vagyok.

- Jó napot, egy jegyet legyen szíves. - üdvözlöm a sofőrt. - Aprót adjál! - köszön vissza illedelmesen. Közben emlékeim között kutatok, hogy melyik szülőm unokatestvére lehet, vagy hol ittunk pertut. Egyik sem ugrik be, így hát elkezdek turkálni a dzsekimben a bukszám után. Fizetek, ám a kapott jegyet nem akarja a gép elfogadni.
- Na, mi lesz már! - biztat kellemes orgánumán a kormánykerék mögül. Mivel harmadszori kísérletem is csődöt mond, segít. Kitépi a bilétát a kezemből, és egy határozott mozdulattal beledöfi a jegykezelő automatába. Csipog a masina. - Így kell ezt! - adja vissza diadalittasan. Aztán üdvözli a többi utast is a mikrofonban. - Menjenek már beljebb, a busz hátulja még üres! - hangzik az ezerszer hallott mondat.

Az utasok egy része kezdi elveszíteni az egyik dimenzióját. Eszembe jut a buszvezető filozófiája: egy ember mindig felfér a járgányra. Ahogy végignézek az utastérben csüngő elcsigázott polgárokon, igazat kell adnom ennek a gondolatmenetnek.

Elindulunk. De most meg én vagyok rossz helyen. Nem látok! - kér szépen, hogy menjek odébb. Valahogy arrább préselem magam. Újabb megálló, leszálló természetesen van. Pont azok, akik legelőször küzdötték fel magukat az előbb. Le kell miattuk szállni az utasok felének.

Aztán elkezdünk fogyni. Mire célomhoz érek, már csak néhányan zötyögünk. Leszállnék, de elől nem lehet, mert ott csak felszállnak. Igaz, most senki nem akar, de hátra küldenek. Minden úgy történt, ahogy vártam.