Hatalmas sírásokat, panaszokat s a hozzájuk tartozó polgármestereket hallunk és látunk manapság a médiában. Ha hinni lehet nekik (és én hiszek), elfogy lassan a pénz. Haknizni mennek, felhasználva elképesztő kommunikációs képességüket. Eddig nem láttuk őket, most meg hirtelen itt teremnek, hogy vegyük észre, bajban vannak. Néhányan közülünk - akikhez szólnak - elszomorodnak, mert hát a magyar ember is csak annyira debil, mint a többi. A maradék 99,9 százalék meg eltekeri, elkapcsolja a médiát egy rövid megjegyzéssel: Kuss, elég volt!

A homlokom szakad be az erőltetéstől, de egy határozat sem jut eszembe, amit a közgyűlés mostanság hozott. Pedig figyelek. Tájékozódom a tv-ből, a városban megjelenő napi- és hetilapokból, de a fényképeken látható csendéleten, és a felvételek mutatta rövid körsvenken kívül semmire nem emlékszem. Mintha csak azt akarnák jelezni, hogy vannak, nem pedig azt, hogy értünk.

Kell lennie a képen valami hibának, vagy valakit meg kell találni, mint a Fülesben a gyerekeknek szóló rejtvények között. Valaki elbújt és az én dolgom, hogy megtaláljam. Elforgatom balra, elforgatom jobbra a képet. Semmi. Szinte tökéletes. Annyira együtt vannak.

Telik, múlik az idő, és én ott ülök egy közgyűlésről készült kép előtt. Hoppá! Megvaaaan! Én itt vagyok, ők meg ott! A szomszéd néni sincs rajta, az előbb láttam. A kutyáját sétáltatta. Egyre több és több ember jut az eszembe, aki máshol van. A megfejtés nem lehet más: "Mi". Hátra is lapoznék az újságban, mint egy hülyegyerek, aki végre rájött valamire magától, de nem hinnék a szememnek. A megfejtés szó után, ez állna: Iksz Ipszilon, a Vándorcirkuszokat Fogadó Bizottság alelnöke. Ő bújt el. De miért nincs rajta? Most mit csinál? A férfi meglazított nyakkendőben miért nézeget Carrerasról egy képet? Aki középen ül, mikor volt utoljára moziban? Ki az ott a jobbszélen? A középkorú hölgy mire gondol, amikor a pogácsát stíröli? Ezek az emberek nézegetnek rólunk, mindannyiunkról képeket, ahogy mi róluk?

"Az Önkormányzat évente előre meghirdetett közmeghallgatást tart, melyen a választópolgárok közérdekű javaslatokat tehetnek, elmondhatják véleményüket a Közgyűlés működéséről, és kérdéseket intézhetnek az önkormányzati képviselőkhöz."

Egy alkalom évente. Akkor, azon a héten vagy napon, tíztől délig vagy reggel kilenctől este hatig kérdezhetünk, véleményezhetünk. Odamehetünk, és azt mondhatjuk: "Ez mekkora ötlet volt! Bravó! Csak így tovább. Nem, ez nem mehet így tovább! Talán majd legközelebb...", és ehhez hasonlókat.

Tényleg azt hiszik, hogy mi csak azt látjuk, amit ők adnak le és be nekünk?! Tényleg csak annyi történik, ami lejön? Folytatva kedves barátom, Loonatic gondolatmenetét a nyilvánosságról: Isten óvja őket egy unatkozó pihentagyútól, aki bemegy szétnézni hozzájuk, kikérve minden egyes bizottsági jegyzőkönyvet, rákérdezve minden számára nem érthető, nem kézenfekvő döntés hátterére, merthogy demokráciában élve, ezt is jelenti a nyilvánosság. A köz szolgálatát.