Már javában látogatható a veszprémi művészek gyülekezetének kiállítása a VMK előcsarnokában. A kiállítás megtekintése után "felemás élményekkel" küzdöttem...

Igen jó ötletnek tartottam, hogy végre „valakinek” eszébe jutott a veszprémi Művész Céh bemutatása. Kíváncsi voltam már arra, mit is takarhat valójában e név. A VMK előcsarnokában megrendezett tárlat azonban – mint említettem – felemás élményekkel tűzdelt teli. Nem találtam ugyanis megfelelőnek az előcsarnokot. A hely agyoncsapja az egész kiállítást, amennyiben „ezt” annak lehet nevezni… Óriási bakinak tartottam azt is, hogy sehol nem feszült a falra egy ismertető, hogy akkor mi is a Céh voltaképpen, miben rejlik a lényege, és kik alkotják, stb, stb… De nemcsak, hogy „céhtörténettel” nem találkoztam, de szórólappal sem kalauzoltak a látnivalók között. Pedig, egy kiállításnál nem feltétlen rossz, ha az ember tudja, hogy mi az, amit lát, és az kitől származik. Elégedetlen voltam továbbá a kiállított anyag mennyiségével is. Kevés volt, ami azonban nem jelenti azt, hogy rossz. De mégis valahogy visszatekintvén az ajtóból, olyan „gyengének”, „foghíjasnak” tűnt ez a szerencsétlen tárlat.

És akkor most jöjjenek a pozitívumok: Nagy örömmel töltött el, hogy Veszprémben – és környékén – ilyen tehetséges emberek élnek. Tényleg nem értem, hogy miért nem kapnak nagyobb teret, ha már egyszer városunkhoz kötődnek. Lugossy Edit festett selymei áttetsző könnyedségű szépségek. Kár, hogy csak kettő szerepel itt. Jan ten Hove terveit is szívesen mazsolázgattam volna még. Mindenesetre ritka az olyan kiállítás városunkban, ami terveket, elképzeléseket mutat be. Kiss Miklós üveg alkotásai, Bokros Júlia művei, Halmos Ferenc „virágjai”, Szekeres Károly vázái mind-mind azt támasztották alá, hogy ez a kiállítás többet érdemelne. Tirnován Ari Vid és Katona Magdolna állólámpái, Kapros Kósa Edit szőnyegei pedig szemet gyönyörködtetőek voltak. Megmutatták, hogy egy hétköznapi tárgy is lehet művészien szép.

A VMK ráérzett valamire. Arra, hogy ezekre a művészekre érdemes odafigyelni, érdemes teret biztosítani nekik. Csak nem mindegy, hogy hogyan. Bízom benne, valaki nemsokára egy olyan kiállítást rendez a veszprémi Művész Céhnek, ami megérdemelt jutalma lesz a művészeknek (és nekünk).