A magyar egészségügyről bármit lehet mondani (és hallani) csak azt nem, hogy minden rendben lenne a háza táján: bezárják a kórházakat, az orvosokat nem fizetik meg eléggé, a betegek is panaszkodnak stb. Minden probléma elvi oka a pénz, pontosabban annak hiánya, hisz már a régi mondás is így szól: az idő pénz.

Szerencsére kis társadalmunkat irányító honatyák és honanyák nem tétlenkednek: újabb és újabb reformokkal rukkolnak elő, próbálván ezzel orvosolni a nem könnyű problémákat.

Eddig többnyire az orvosokban keresték a bajok forrását (azt mégsem állíthatták, hogy a betegekben van a hiba!) arra hivatkoztak, hogy nem tudják beosztani a juttatásokat, nem foglalkoznak eléggé a betegekkel „pszichésen”, a különböző műhibákról nem is szólva.

Megoldásnak pedig kell lennie!
Íme, az legújabb próbálkozás: egy újabb agyszülemény, mely meghatározza azt, hogy minimálisan mennyi ideig kell tartania egy-egy beteg ellátásának a szakrendelésen. Például az alkar gipszelésének a röntgennel együtt legalább 7 percig!
Eme meghatározásnak hátterében az áll, hogy korábban a szakrendelők a valós számnál sokkal több beteget számoltak el az egészségbiztosító felé, pénzügyileg megkárosítva ezzel az intézményt.

E hír hallatán elképzeltem a jelenetet: az egészségügyi tárca asztal köré ül, vezetőjük fejét vakarva így szól: Számoljunk! Egy nap 24 óra, az 1440 perc, akkor… egy gipszelés? 7 PERC!
És számoltak, mert ha gipszelésben nem is, de számolásban nagyon jók!
És kikalkulálták a perceket: gipszelés 7 perc, sportorvosi alkalmassági vizsgálat 20 perc, kötéscsere 27 perc stb. Sőt még azt is kiszámolták ott fenn, hogy ez 10 százalékos megtakarítást hozhat az egészségbiztosító százmilliárdos kasszájába!!!

A betegek pedig várják ki a sorukat, húzzanak sorszámot, vagy jelentkezzenek be orvosukhoz percre pontosan! (És ennek ellenére töltsenek a várótermekben fél napokat ). Egyébként is miért betegek ?!