Születésnapra az ember feltöltődve és várakozva megy – még akkor is, ha nem őt ünneplik. Talán ezt érezhette az a népes vendégsereg is, aki a Művészetek Házának felújított pincéjében részt vett az intézmény mai szülinapi partiján.

A protokollnak megfelelően kényszeredett, és elvétve természetes mosolyok váltották egymást a szemkontaktba került arcokon, mindenki igyekezett az utolsó széksorokban helyet foglalni magának, ám mivel azok hamar megteltek, a tömegnek előrébb kellett nyomulni a szónokok felé.

Ünnepi beszédekből pedig nem volt hiány. Bíró Ágnes, a NKÖM főosztályvezető helyettese először Koncz Erika helyettes államtitkár, majd Óváry István főosztályvezető levelét olvasta fel, melyekből kiderült, hogy a mélyen tisztelt minisztériumban büszkék veszprémi intézményünkre, programjainak esztétikai és tartalmi igényességére. Bíró Ágnes saját köszöntőjében kiemelte, hogy a rendszerváltozás utáni kaotikus időszakban az önkormányzatok fokozatosan felismerték, meg kell teremteniük a kultúra az új intézményi háttérrendszerét, s ennek köszönhető a Művészetek Házának megléte is. Érzése szerint az intézménynek van jövője, köszönhetően az abban folyó szakszerű, innovatív munkának.

Asztalos István alpolgármester ünnepi beszédében nem hallgathatta el, hogy – ahogy azt ugyebár tudjuk – a város egyszer már megszűntette a Művészetek Házát. Véleménye szerint a felháborodást követő gyors újraélesztés nem a gyengeség jele volt hajdan az önkormányzat részéről, hanem épp a bátorságé, mivel egy oktalan döntést felül tudott bírálni. Alpolgármesterünk szerint szinte kézzel foghatóan érezhető az intézmény kisugárzó hatása, az emberségünkhöz nélkülözhetetlen szépség közvetítőjeként fontos szerepet tölt be városunk kulturális életében. Fenyvesi Ferenc igazgatóról szólva kiemelte, nem véletlen, hogy az ország egyik legjobb kulturális intézményét az ország egyik legjobb közművelődési szakembere vezeti, akit szakmai körökben vitathatatlan tisztelet övez. Befejezésképp visszaidézte azt a kort, amikor a közgyűlésen felszólaló egyik képviselő egy, a város támogatásával megjelentetett verseskötetet lengetve kijelentette, annak árából 80 méter járdát lehetett volna megépíteni. Asztalos István meggyőződése, hogy ez az idő elmúlt, Veszprém napjainkban érzékeny a kultúrára, s ebben is szerepe van Művészetek Házának.

Ezt követően Fenyvesi Ferenc igazgató idézte fel a hőskort, a Dimitrov megalapítását, a hosszú küzdelmeket, a Művészetek Háza létrejöttének és ideiglenes megszűnésének körülményeit, majd, az immár hét éves igazgatósága alatt elért sikereket és sikertelenségeket, az újraindulásnál technikai háttért jelentő gyorstüzelésű NDK írógépet és a szintúgy keletnémet csodaként számontartott Robotront, valamint az örökéletű Barkast. Visszaemlékezett az első fűtetlen télre, az első – pályázaton nyert – számítógépekre, amiket két hét után szimplán elloptak egy betörés során, megemlékezett a Művészetek Háza tragikus hirtelenséggel elhunyt munkatársáról, Holényi Zsuzsannáról… tíz év eseményeit szorította 20 percbe, azzal a modorral, ahogy azt csak „A Fenyő” tudja.

Nem maradtak el a születésnapi ajándékok sem, Veszprém Megyei Jogú Város nevében Asztalos István átadta Fenyvesi Ferencnek a Pro Meritis díjat, s emellett Szabóné Rácz Évának, Kilián Lászlónak és Németh Jánosnak arany emlékérmet adományozott.

Mit kívánhatunk innen, az Index Veszprém oldaláról a jubiláló intézménynek? Mindenesetre főnix-mentes újabb sikeres éveket, kevés megelégedettséget, rengeteg új ötletet, és erőt azok megvalósításához.