Az MTA veszprémi intézménye adott otthont a Veszprémi Egyetem angol tanszékének vezetője előadásának csütörtökön, késő délután. Nem egy szimpla egyetemi témaprezentációról volt szó, hiszen a tanár úr rengeteg zenével is alátámasztotta mondandóját.

Először a spirituálékról szólt Bárdos Jenő. Ezek a vallási énekek, népdalok, szerzőik ismeretlenek, a templomban a prédikátorral együtt énekli őket a gyülekezet. Nagyon fontos az együttlét ebben az extatikus állapotban, hiszen a spirituálé csoportos zene. (Ezzel szemben az ebből kialakuló világi zenét, a bluest eredetileg egyénileg adták elő, később gyűjtöttek a muzsikusok maguk köré kísérőket.) Az amerikai népzene import. Két fő összetevője az Európából származó kelta népzene, és az afrikai zene. Az előbbi a melódiát, az utóbbi a ritmust hozta.

A gospelek viszont műdalok, szintén vallási témájú szerzemények, s a mai popzene alapjait képzik. A jazz is ebből bomlott ki, valamikor a polgárháború után. Azonban fontos megjegyezni, hogy nemcsak a fekete, hanem a fehér gospel is kialakult. (Az USA déli államaiban.) Mindegyiknek megvannak a sajátosságai, de egy idő után mindkét fél átvett elemeket a másiktól. Megjegyezendő, hogy korunk pop és rockzenéjében sok formációban játszanak együtt fehérek és feketék. A szövegek sajátos kiejtése és a ritmus fontos tényezővé vált a gospel műfajban.

Ahogy már mondtam, sok zenét hallgattunk: B.B. Kinget, a Sweet Honey In The Rock-ot, és természetesen Mahalia Jacksont, a gospel legnagyobb hatású előadóját. Bárdos Jenő mondanivalóját egy saját verssel fejezte be, „Jó reggelt Magyarország” kezdettel, amely az elfogadásról, a toleranciáról szólt, mint ahogy az egész előadás is ennek jegyében fogant. Reméljük, ott is hallották.