Interjú Szelényi Gézával, a Jendrassik-Venesz Középiskola és Szakiskola igazgatójával a közoktatási törvény változásairól és ezek hatásáról a középiskolák életében.

Index: – A közoktatási törvényt 1993 óta többször is módosították, de az idei változtatási csomag kifejezetten széles körűre sikeredett. Lehet-e látni már most, hogy melyek azok a különbségek, amelyek a legradikálisabb „fordulatot” hozhatják a középiskolák életében?

Sz. G.: – Erre a kérdésre most még nehéz válaszolni, hiszen még mi is csak most ismerkedünk a törvény változásaival. Véleményem szerint az általános képzésben a nyelvi előkészítő évfolyamok indításával kapcsolatos megváltozott szabályozás teremthet új helyzetet – ezt egyébként az is jól mutatja, hogy Veszprémben a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolán kívül az összes középiskola megpróbál élni ezzel a lehetőséggel, vagyis mindazok, akiknek a képzési programjába ez beilleszthető. Nem véletlen ez a pozitív fogadtatás, hiszen az emelt színvonalú nyelvi képzés bármelyik iskola repertoárját vonzóbbá teheti a diákok és szüleik szemében. Nálunk a vendéglátás-idegenforgalmi képzéshez kapcsolható leginkább ez a típusú oktatás, hiszen az idegenforgalmi technikusi vizsgához előfeltétel a nyelvvizsga. Persze ennek a képzésnek a felvállalása további felelősséget is ró az iskolákra, hiszen nem elég egy éven keresztül kiemelt óraszámban oktatni egy nyelvet, hanem később is lehetőséget kell nyújtanunk a további fejlődésre, például az emelt szintű nyelvi érettségire való felkészülés biztosításával.

Index: – Nagy port kavart a tanári titoktartással foglalkozó szakasz. Mi az Ön véleménye a törvénymódosításnak erről a részéről?

Sz. G.: – Eddig is léteztek bizonyos – legtöbb esetben íratlan – etikai normák ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban. A diákokra vonatkozó adatokat mindig bizalmasan kezeltük, és csak az érintetteknek, illetve néhány hivatalos szervnek nyújtottunk tájékoztatást. A mostani törvényi szabályozás némely pontokon talán még túlzottan is megszorító – olyan eset is előfordulhat, hogy bizonyos dolgokról még a szülőknek is csak a diák írásos engedélyével beszélhetünk. Ezzel kapcsolatban nekem is vannak fenntartásaim, de igazán a gyakorlat fogja megmutatni, mennyire életképes a törvénynek ez a része.
Mindenképpen örülök viszont annak, hogy hangsúlyozottan jelenik meg a hátrányos megkülönböztetés tilalma, mivel ez eddig ennyire egyértelműen nem szerepelt a törvény szövegében.
Még egy kicsit a tanári titoktartásnál maradva el kell mondanom, intézményvezetőként mindenképpen igényelném, hogy különböző képzések, tanfolyamok induljanak, ahol kollégáim pontosan tájékozódhatnak az őket érintő változásokról.

Index: – Végül azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy véleménye szerint hogyan tud a középiskola alkalmazkodni a modern kor kihívásaihoz? Például ezek a törvényi változások kiválthatják-e az iskola szerepének átformálódását?

Sz. G.: – Úgy gondolom, konkrétan ezeknek a változásoknak nem lesz ilyen hatása. Ha majd valóban megvalósul az, hogy az emelt szintű érettségi átveszi az egyetemi-főiskolai felvételi szerepét, akkor a középiskola szó szerint „közép”iskola lehet, átvezető az alapfokú és a felsőfokú képzés között.
Az iskola szerepváltozását sokkal inkább a környezet változása hozta, hozza magával, mivel míg régen gyakorlatilag egyetlen információközvetítő közegként működött, addig ma a fiatalokat rengeteg információforrás veszi körül. Ezért mára az iskola inkább egy koordináló, módszertani intézménnyé vált, ahol a tárgyi tudás átadásának dominanciáját megtörve a tudásanyagban való eligazodás képességének fejlesztésére helyeződik a hangsúly. Ezzel az is együtt jár, hogy a tanórákon kívüli közösségi tevékenységek iránt csökken a diákok érdeklődése, viszont az ilyen szakkörök, diákkörök szerepe egyre fontosabbá válik, hiszen ezek segítenek kitörni az „információs társadalom” elszigetelődéséből, a valódi társadalom tagjává válni a fiataloknak.