Hogyan fejlődik ki az idegrendszer? Mi a legfontosabb az emberi agy működésében? Ha én az egyik szememre vak vagyok, akkor a másikkal „gyorsabban” látok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel „támadták” tegnap a VEAB székházban a Társadalom és tudomány sorozat legújabb vendégét, Hámori József akadémikus professzort, volt kulturális minisztert a kíváncsiskodó érdeklődők, „leendő agykutatók”. Régen hallottam ennyi Nobel-díjast megemlíteni egy előadás alatt.

Mikor Hámori József egy régi történetével bevezette előadását, háta mögött egy emberi agyat láttunk a kivetítőn. Róla volt szó. Meg vele kapcsolatban szinte mindenről. Például arról, hogy miért az ember a legintelligensebb az állatok közül. Ugyanis a mi agyunk kb. 18 éven keresztül fejlődik ki, szemben a patkány pár hónapjával, vagy a csimpánz egy-két évével. Más az agykéreg és ez az, ami elsősorban emberré tesz minket. Persze ehhez el kellett telnie három milliárd évnek a Földön és három millió évnek az ember kialakulásában. (Közben a kutatók is egyre fejlettebbek: amikor Hámori József elkezdte a szakmát, úgy hitték, 10 milliárd idegsejtünk van, ma 200 milliárdról tudunk.)

Az emberi agy fejlettsége szempontjából nagyon fontos szerepe van az oktatásnak. Az előadó szavaival: „Olyan nincs, hogy jajj, pedig milyen okos volt gyereknek.” Génjeink adottak, viszont a gének csoportjainak összjátéka nagymértékben függ attól, hogy mit tanulunk. Agyunk egy „csodálatos szerszám, amely plasztikus, tehát képes a változásra”. Neki is megvan a saját alkalmazkodó képessége, például ezért is képesek az eszkimók vagy a pigmeusok szélsőséges viszonyok között élni.

A tanulás fontosságát Hámori József saját kutatásán keresztül – mely a több lehetséges megközelítésből a látásra helyezi a hangsúlyt –, egy kedves, ugyanakkor tanulságos történettel mutatja be. Egy macska, amely egy ketrecben (ingerszegény terület) született, csak függőleges vonalat lát. A macskának kettőtől négy hétig terjedő időszak alatt fejlődik, alakul ki a látása a legjelentősebben. Szóval ez a macska egy ideig úgy vágódik el minden vízszintes lécben, akadályban, ahogy kell. Később persze „megtanulja” látni a vízszintes vonalakat is. Ez a vicces a történetben.

A macska sztori különösen tanulságos a ma embere számára, akinek zenei kultúrája, igényességre, minőségre való hajlama lassan a zéró felé közeledik, aki képtelen használni anyanyelvét beszédre, gondolatainak intelligens kifejezésére. Ezért fontos a tanítás, tanulás. Ne hagyjuk agyunkat, hogy ahhoz alkalmazkodjon, amit láttatnak vele, mert a végén úgy vágódunk el, mint macska a vízszintesben.