1975-ben született, Szegeden szerzett matematika szakos középiskolai tanári valamint etnográfusi diplomát. Jelenleg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban dolgozik, mint néprajzos muzeológus. Kutatási területe: népi táplálkozás, népművészet, népi iparművészet. Ezeket a mondatokat találtam róla egy múzeumi név- és címjegyzékben. Lexikon szagú eddig a dolog. Noha személyiségétől – talán – ez áll a legtávolabb. Lendületes, temperamentumos egyéniségével új szellemet honosított meg a Múzeumban. Vele, a szakmája felé egy életre –vagy még többre- elhivatott néprajzossal beszélgettem.

Index: - Mi indított el az etnográfia felé vezető úton?
M.V.: - Gyermekkorom nyarait apai nagyanyáméknál Berhidán töltöttem. Unokatestvéremmel gyakran kutattunk a padlásokon. Emlékszem, a disznóól feletti padláson szentképeket találtunk. Szerettünk volna tojásokat is keltetni, de nagymamám megtalálta a lekosarazott tyúkot és az egészből természetesen nem lett semmi. Ott még élnek a régi hagyományok, magázom a nagyszüleimet, a családi ünnepek is olyanok voltak – és még most is olyanok –, mint ahogy azt később az egyetemen tanultam. Érdekes és „megkapó” kép volt, amikor a „Berhida, Kiskovácsi, Peremarton története és néprajza” c. könyvben megjelenő „Család, családi élet, családi ünnepek” c. tanulmányomhoz a nagyszüleimnél gyűjtöttem anyagot. Egyértelműen a nagymamámék és a náluk szerzett élmények hatására lettem etnográfus.

Index: - Milyen feladatok töltik ki egy etnográfus mindennapjait?
M.V.: - Kiállítások rendezése, szervezése, néprajzi „gyűjtések”. Évközben kiköltöztünk a férjemmel Csehbányára, ahol a mindennapi „néprajzi gyűjtés” örömeit élvezem, ugyanis meg szeretném írni a csehbányai és a veszprémi németség történetének párhuzamos elemzését. Továbbá múzeumpedagógiai órákat tartunk, nyári néprajzi táborokat szervezünk – július elején tartottuk meg az ideit – ahol a népi ismereteket játékos formában sajátíthatták el a gyerekek. Emellett Schleicher Veronika néprajzos kolleganőmmel Felsőörsön – a néprajzi raktárban – folyamatosan revíziózzuk a néprajzi gyűjteményt.

Index: - A felsorolt feladatok közül melyiket szereted a legjobban?
M.V.: -Természetesen a gyűjtést. Bár, erre jut a legkevesebb idő. Amit igazán, nagyon nagyon szeretek: néprajzosnak lenni. Hivatásként.

Index: - Hogyan kell elképzelnünk egy „ilyen” gyűjtést?
M.V.: - Egy „ilyen” kérdésre a válasz, attól függ, mit is gyűjtök. Gyere el, megtudod…)))) Komolyra véve, vagy ismeretség révén, vagy csak egyszerűen úgy becsöngetek valakihez, s elkezdem feltenni a kérdéseket, mostani szóhasználatban interjút készítek. Ez annyit jelent, hogy irányított beszélgetést végzek. Gyűjtőfüzetbe szépen leírom. Fényképezek, videózok – van amikor ezt más végzi –, esetleg rajzolok, jegyzetelek, magnóra veszem. Hazaérve lejegyzem és feldolgozom. Hogy érdemlegesen lehessen kérdezni, az adott témakört nagyon kell ismerni már a szakirodalomból. Általában megkínálnak, szeretnek beszélgetni. A Vajdaságban pl. naponta 6-8 törökkávét kellett meginni, mert azzal mindig megkínáltak. Visszautasítani nem lehetett, akkor megsértődtek volna. Amikor először népi táplálkozást gyűjtöttem Nagyvázsonyban hamvazószerdán – ami ugyebár böjti nap –, kakaspörkölttel vártak ebédre. Egyszer hajnalban a kemencében történő kenyérsütést rögzítettük egy igen kedves munkatársammal, s hajnali 7 órakor már rántotthúst kellett ennünk reggelire.
A tárgygyűjtések általában konkrét adatok alapján történnek, azaz, felkínálják a tárgyat megvételre, ilyenkor kimegyünk, dokumentáljuk a tárgy jelenlegi helyzetét, lerajzoljuk, és minden fellelhető adatot megkérdezünk. Ki mikor kapta, csinálta, használta, milyen alkalmakkor, milyen körülmények között?

Index: - Milyen néprajzi jellegű rendezvényeket, kiállításokat tudsz nekünk ajánlani?
M.V.: - Augusztus 30-án kerül sor a tavaly is nagy sikert aratott Európa Kicsinyben c. sorozatunk Bakonyoszlopot, Bakonynánát, Zircet bemutató rendezvényére. Nemrégen nyílt meg a „Kendertől a vászonig” c. kiállításunk a Bakonyi Házban, mely a vászonkészítés folyamatát mutatja be, és szeptember 30-ig látogatható. Jövőre 2004. júniusában nyílik meg a Laczkó Dezső Múzeumban a Háztörténetek, német sorosok a Duna mentén c. kiállítás…