…mert az emberek nem olvasnak. A tehetős réteg sem. Pedig ők megtehetnék, hogy megvásárolják a drága könyveket. De nem teszik. Ezt nem én találtam ki, hanem egy nagy könyvkiadó vezetője mondta. Aztán ugyanez hangzott el hazánk egyik jeles művészének a szájából. Ha nagyritkán ilyen tehetősekkel akadok össze, az általuk tolmácsolt üzenetek nem a műveltségről szólnak, sokkal inkább anyagi helyzetük taglalásáról. Még mindig zizeg a mackó.

…mert Kozsó mérce ebben az országban. Egyszer azt mondta David Bowie: “A Duran Duran tagjai azt állítják, hogy miattam léptek erre a pályára. Ez ugyan hízelgő, de mi lesz, ha egy szép napon valaki azt mondja, hogy a Pet Shop Boys ihlette meg? Az lesz a cudar világ.” A múltkor valamelyik csatornán egy fickót mutattak be, aki nem csak külsőleg éli Kozsóként az életét, hanem minden számát tudja kívülről, sőt a gyermekeit is az ő dalaira altatja el! Nos, eljött a cudar világ, bár nem a Pet Shop Boys-szal.

…mert az egykori ATV-s Sajtóklub rémségei újra képernyőn vannak egy ideje. Igaz, egy olyan csatornán, ahol Anettka és Kiszel Tünde a sztárok, szóval színvonalban jól beleillenek a műsorstruktúrába. Az én demokráciaképembe nem fér bele az uszítás, a mocskolódás, a gyűlölködés. Ez van, ha valakinek nem tetszik!

…mert nem vagyunk toleránsak egymással. Két személyes történetet mondanék el, melyekben én is hibáztam. Nem olyan régen a helyijáraton elől akartam leszállni, ahol ugye, csak felszállni lehet. Ezt nem tehettem meg, mert a derék sofőr nem engedte. (bár felszálló nem volt) „Mi van kiírva??!!” – förmedt rám a lehető legkedvesebb modorában, miközben a „Leszállás a hátsó ajtón” feliratra mutatott. A másik történet Pannonhalmán, a Főapátságnál esett meg. Szerettem volna e patinás intézményt belülről is szemügyre venni. Pedagógusoknak – megfelelő igazolvány birtokában – díjtalan a belépő. Igazolvánnyal ugyan rendelkeztem, mellyel bizonyítani tudtam tanár mivoltomat, de ez nem volt elegendő. Azért illedelmesen próbálkoztam, hogy nem lehetne-e… A pénztáros hölgy felpattant, és valami rendkívül arrogáns hangnemben – nekem háttal állva, igen, intelligensen, ahogy kell – kioktatott, hogy nem. Ezek után elment a kedvem, attól is, hogy megvegyem, az egyébként irreálisan drága, ezer forintos belépőt. Sajnos, egy szép élménnyel szegényebb lettem.