Dr. Markovszky György a Csopak Részvénytársaság vezérigazgatója az ország egyik legsikeresebb vállalkozója. Cége a Figyelő 200-as listáján évek óta felfelé halad, a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara legfrissebb TOP 50-es listáján előkelő helyen szerepel. Az Rt. Tempo szupermarket-hálózata évi 20 milliárd forintnyi forgalmat bonyolít le. A Győri Sütőipari Kft. és a Miskolci Sütöde a tartós, szeletelt kenyér piacnak legnagyobb szereplője az országban.

A Csopak Rt. a Komfort, a Pannonker megvásárlásával nemcsak bolthálózathoz, hanem jelentős ingatlanvagyonhoz is jutott. A részvények nagy része az angol eredetű, de Luxemburgban bejegyzett East European Food Found és ciprusi leányvállalata, az Ivydale nevű cég, valamint kisebb részben magánbefektetők birtokában van. A vezérigazgató tulajdonrésze a Csopak Rt. részvényeinek 12,6 százaléka.

A siker titkára voltam kíváncsi, amikor a Csopak Rt. veszprémi székházában felkerestem a tudományos pályához is vonzódó agrármérnököt, aki a gyakorlati üzleti életben talált igazán önmagára.
– Ön a rendszerváltozáskor a megye második legnagyobb, országosan a tíz legjobban gazdálkodó termelőszövetkezete egyikének, a Nemesvámos „Balatonfüred Csopak Tája” MgTSz általános elnökhelyettese volt. Önt Gubicza Ferenc elnök jobbkezeként is emlegették. A többszörös „kiváló termelőszövetkezet” sikereihez, amely 1986-ban a Minisztertanács legrangosabb kitüntetését is elnyerte, mivel járult hozzá leginkább? Mi volt sikerének aranyfedezete

A repcenemesítő

– A pályámat a mosonmagyaróvári agrárszakembereket képző főiskola (ma Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmezéstudományi Kara) elvégzése után Bakonyszentkirályon kezdtem. Lehetőségem volt a főiskolán maradnom oktatónak, de a termelőmunka, no meg a jobb jövedelem reménye jobban vonzott. A burgonya- és repcetermesztés kutatása érdekelt, végül az utóbbit választottam doktori disszertációm témájául. A franciák nemesítettek akkoriban olyan repcefajtákat, amelyek vetekedtek a közkedvelt napraforgóolaj minőségével. Sikerült a bakonyi adottságoknak megfelelő fajtákat honosítani, majd az országos termésátlag dupláját elérni. Doktori disszertációmat a gyakorlatban elért eredmények alapján írtam. Ezután kerültem Nemesvámosra, ahol repcetermesztésből szintén kiugróan magas eredményeket értünk el. Ehhez a megszokottnál lényegesen több munkára volt szükség, amely a diplomás szakemberek részéről kezdetben nem csekély ellenállásba ütközött. Például nehezen értették meg, miért kell kora reggel a munkakezdéskor a helyszínen lenniük, mikor ott vannak a csoportvezetők.
A korábbi fajtáknál 2-2,5 százalékkal magasabb fehérjetartalmú lucernát sikerült – Vámosi Jenő kutatásait továbbfejlesztve – elérnünk. Lucerna-programunk éppúgy országos figyelmet kapott, mint a repcetermesztésünk. A tehenek a friss, jobb minőségű lucernától több tejet adtak. A repcét a tsz egyik melléküzeme hidegúti préseléssel dolgozta fel, amely a hőkezelt olajokkal szemben élettanilag értékesebb.

Következetes elnök

– A sikerek a vezetői erényeknek mennyiben voltak köszönhetők?
– Gubicza Ferenc az általam ismert vezetők közül a legkövetkezetesebb volt. Amit a csapatával elhatározott, azt megvalósította. Ma is vallom: következetesség nélkül nem lehet eredményesen vezetni. A siker a mindenre odafigyelő aprólékosságon is múlik. A legjobb elképzelést is tönkre lehet tenni hozzá nem értő rossz munkával. Ha az emberek nem azonosulnak a célokkal, képtelenek azokat megvalósítani. Ha valami nem megy, legtöbbször az emberi aggyal van a baj.
A Balatonfüredtől Lovasig egy várost és 11 községet magába foglaló, 40 felsőfokú végzettségű szakembert foglalkoztató termelőszövetkezetet 140 önálló számlával rendelkező gazdasági egységre osztottuk. Így pontosan lehetett tudni, mi mibe kerül, hol lehet megtakarítani és milyen üzlettel sikerül nyereséghez vagy veszteséghez jutni. Jó érzéssel tölt el, hogy egykori munkatársaim nagy része ma sikeres vállalkozó, hiszen még a tsz-ben megtanulta az önálló gazdálkodás fortélyait. Vannak, akik jó beosztottak, de alkalmatlanok az önálló üzletvezetésre. A rátermettek, ha lehetőséget kapnak, kiválasztódnak.
– Önök a tsz-ben már a 80-as években, ha korlátok között is, de bevezették a piacgazdaságot?
– Így volt. Évente négy-öt nagybemutatót tartottunk, nemcsak belföldről, külföldről is jöttek megcsodálni eredményes gazdálkodásunkat. Semmi sincs előzmények nélkül. Csak a szerves fejlődésben hiszek. Az általam feudál-szocializmusnak nevezett rendszer vége felé nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az ipari szférában is kialakultak a piacgazdaság bizonyos szintű kezdeményei.

Példás piacgazdasági átalakítás

– Az Önök termelőszövetkezetében vasipari, vegyi, kozmetikai, vendéglátóipari, sütőipari stb. üzemek is voltak. A rendszerváltozáskor a Kisgazda Párt követelte a szövetkezet szétosztását a tagok között, amit önöknél képtelenség volt megvalósítani. Mégis megoldották a privatizációt, mégpedig úgy, hogy az Ön által vezetett utód részvénytársaság a kezdeti vagyont megsokszorozta. Hogyan sikerült példásan, a tagok megkárosítása nélkül levezényelni a piacgazdasági átmenetet?
– Az 1989. évi vagyonnevesítéskor a szövetkezeti tagok nevére került a vagyon ötven százaléka. 1991 tavaszán létrehoztuk a Csopak Részvénytársaságot. Az alapító személyek, a szövetkezet tagjai és alkalmazottai (915 magánszemély) tízezer forint névértékű részvényt vásároltak. A Szövetkezet a már akkor önállóan működő Társaságok üzletrészeit apportálta. Az Rt. így csupán az ipari, kereskedelmi üzletrészeket és ingatlanokat kapta meg, termőföldet nem vett át. Az alapító tsz aporttal, készpénzzel együtt 940 millió forint értéket adott, ami a részvények vásárlási értékével együtt elegendő volt az induláshoz.
Sok tsz-ben a vezetők, a privatizációs törvényt kihasználva, a képzetlen tagságtól fillérekért vásárolták meg a nyereséges melléküzemágakat. Mi nem ezt tettük. A tagok és alkalmazottak a Csopak Rt. alapítói lehettek. A részvénytársasági forma bevált. A Csopak Rt. fejlődésnek indult. Bankkölcsönökkel és a nemzetközi nagyberuházó cég (East European Food Found és az Inverdale) anyagi erőinek bevonásával megvásároltuk a Pannonker és a Komfort, valamint a Balaton Füszért üzlethálózatát. Amit nagyüzemi módszerekkel nem lehetett jól működtetni, azt eladtuk. Ezért szabadultunk meg vendéglátó hálózatunktól. Az élelmiszerkereskedelmi üzleteinket (46 Tempo szupermarket) a multik által kevéssé érintett közepes nagyságú településeken működtetjük. A kezdetben évi 2 milliárdos árbevételünk ma 20 milliárdos. A sütőipart (Győr, Miskolc) évente 1 milliárdos beruházással fejlesztjük. A tartós szeletelt kenyér gyártásában országosan piacvezetők vagyunk, de Bécs, Pozsony és Dunaszerdahely piacát is megcéloztuk. Országhatárokon átívelő régióban gondolkozunk.
– Ön szerepel a 100 leggazdagabb magyar listáján. Az ott közölt adattal egyetért?
– Nem, mert pontatlan. A szerkesztők nem vették figyelembe a Csopak Rt. 4,5 milliárd forintnyi bankhitelét. A Tempo élelmiszer üzlethálózatunk épületeit az egyik külföldi érdekeltségű banknak adtuk el, de a 46 Tempo-t a Csopak Rt. üzemelteti továbbra is. Ezt sem számították bele. A birtokomban lévő 12,6 százaléknyi részvény értéke most 600 millió forint körüli összeg. A Magyar Hírlap kiadványában szereplő összeg többszörös túlzás.

Gyakorlatra nevelés a családban

– Ön családjának, tanárainak is, vagy egyszerűen saját tehetségének köszönheti, hogy sikerrel megállta helyét a Csopak Rt. élén a piacgazdaság sikamlós területén?
– Nagyapám és apám is egyházi uradalom főintézője volt. Pozsonyi születésű nagyanyám négy nyelven beszélt és mindent eladott, amit nagyapám az egyházi nagybirtokon termelt. Csornán, a mezőgazdasági technikumban tanárrá átképzett agrárszakemberek voltak, akik a háború utáni földosztásig nagybirtokon Európa-szinten termeltek. Átadták tudásukat és a gyakorlatban kipróbált tapasztalataikat. A mosonmagyaróvári főiskolán a XIX. századtól német nyelven is publikáló a szakmában világszerte elismert tudósok oktattak. A magyar mezőgazdaság 1985-90 közötti fénykorának megvolt a szellemi alapja.
– Az Ön családjában hogyan nevelik a gyerekeket?
– Nagyapám az agrár felsőiskola elvégzése mellett mestervizsga kitanulására is kötelezte apámat. A fiam egyetemre jár, de számítástechnikai szakmai vizsgát is tett. Kezdetben unalmasnak találta, később élvezte, hogy nemcsak elméletben, de gyakorlatban is tud a géppel bánni.
Sok gazdag gyerek könnyedén veszi a tanulást, mert nem tudja: nem elég örökölni, a vagyont működtetni kell tudni, különben elolvad, mint a tavaszi hó. A tudásért éppúgy meg kell dolgozni, mint az üzleti sikerért.