Hát ismét! Hát újra! Igaz, kistehén nélkül, de annál nagyobb mulatság közepette megkezdődött a Sziget Fesztivál immáron 11. alkalommal. Naná, hogy itt vagyunk mink is és tudósítjuk az infóra szomjas olvasóinkat a világ (jaj, bocs, egyelőre, de garantáltan „csak” a sziget) elejétől, annak végezetéig!

0. nap = megérkezés, lepakolás, terepszemle, ismerősökkel és (még) ismeretlenekkel való kapcsolatfelvétel első fázisa, no és persze az első éjszaka… Nincs zene, lehet aludni! Á, ez tévedés, ne is álmodjunk ilyesmiről! Pillanatnyi elmezavar csupán… s még az elején vagyunk… két perc és igen!… máris szól a muzsika: meghozták a CD-lejátszót. De mi az, hogy szól a zene? Árad, ömlik a muzsika, ahogy egyébként az eső is…

Sztereóban szól a zene, nem is másképp… épp egyik kocsma akarja a másik muzsikáját agyonnyomni. Erősít az egyik, erre feltekeri a volumét a másik is… naná, nehogy mᒠa másik zenéjét kelljen hallgatni! Ülsz a kocsmánál, a Fintornál – hol máshol? – és épp a programfüzetet nézed. De minek? Kész a program, de úgyse oda mész, ahova tervezed! Jövőre talán… De kit érdekel, mit hallgatsz, milyen muzsikára indulsz be, milyen koncerten, beszélgetésen, kézműves, ezoterikus vagy sport mizérián veszel részt, a lényeg, hogy itt vagy! Kistehénnel, vagy anélkül… egyedül, vagy nagy csapatban…

A többiek úgyis jönnek, majd pénteken, vagy szombaton… te addig is tartod a frontot, feltérképezed a terepet: az új EU-szabvány, -konform és -színvonalú klotyókat, a zuhanyzót, ahol az első nap hajnalán csak koedukáltan és hideg vízben lehet fürdeni…

De mindez nem számít, mert itt vagy… és itt van egy csomó ismerős arc… a pultban, a sátrak között, a színpadon… nem vagy egyedül! És ez jó! És a koncertek még csak most jönnek majd…