"Veszprémben születtem 1957-ben, március 21-én. Szép, felhőtlen gyerekkorom volt. Megkaptam mindent: édesapám és édesanyám egyetlen gyermekeként szeretetet, az iskolától betűvetést és sok-sok kémiát. Középiskolát vakszeszélyből választottam, így lettem vegyipari szakközépiskolás. Ma semmit se bánok. Ott tanultam meg az egyetlen és csodálatos valóság tiszteletét."

Index: Mikor látunk legközelebb Asztalos-bemutatót?

A.I.: Már alpolgármesterként írtam az Istvánt és a Kinizsi Pált, a feladat tehát megoldható. Erősen igénylem is, hogy a közfeladatok mellett maradjon azért egy kis territóriuma az életemben az autonóm alkotásnak is. Ez azonban egy páros, sőt társastánc. Ha felkérést kapok, és ha ez a felkérés komoly, ha megmozgatja a fantáziámat, akkor boldogan elindítom azt a bonyolult belső mechanizmust, amit alkotói folyamatnak nevezünk. A dolgok jelen állása szerint azonban ebben a bálteremben petrezselymet árulok.

Index: Az íróasztal fiókja most üres?

A.I.: Az alkotóé igen. Az alpolgármesteré csordultig telve. Sajnos a kettő nem teljesen csereszabatos. A színház életem legszebb kalandja volt. Kalandnak nevezem, mert sohasem váltam igazán céhbeli színházivá. Talán mert túlságosan későn, és túlságosan kívülről érkeztem a színház világába. Örök civil maradtam, lehet hogy ettől volt olyan gyönyörűséges az egész. Egyetlen hatalmas rácsodálkozás, ahogy egy civil ámul és bámul Csodaországban. Ez nagyszerű, harmonikus korszaka volt az életemnek, nagyon büszke voltam és boldog. És fiatalabb és ártatlanabb… Ma én vagyok a Kabóca Bábszínház fenntartói társulási tanácsának az elnöke, és minden ünnepélyes társulati ülésen szót kapok a Petőfi Színházban. Mégsem tudom, ha – mint Karinthy – én is találkoznék azzal a bizonyos fiatalemberrel, sértetlenül ki tudnám-e vágni magam.

Index: Hogy áll az internettel?

A.I.: Kései kapcsolat ez, ugyanúgy, mint a számítógéppel. Azt szoktam mondani, hogy ha én mindent tudok, amit a számítógépen a fiam tud, akkor is lesz egy óriási különbség köztünk: hogy én nem szűnök meg büszkének lenni, hogy ezt tudom. Neki meg olyan természetes, mint ahogy levegőt vesz. A szociológia azt mondja, nekem ez a vasárnapi kultúrám része, neki meg a hétköznapié. Így vagyok a nettel is. Érdekes, otthon szinte soha nem használom, otthon a könyveimért nyúlok. A Városháza egészen más, itt napi munkaeszköz, úgy becsülöm, hogy az aktuális informáltságom jelentős része, talán háromnegyede is innen származik. „Behálózott” polgár vagyok, de nem vagyok függő, annak a generációnak vagyok a tagja, aki elbóklászik ugyan a neten, de amit elolvashat könyvből, azt könyvből olvassa el.

Index: Olvas-e bennünket?

A.I.: Igen, háborgok is olykor, de tudomásul veszem - kemény önnevelés árán -, hogy ez egy másként szabad világ, mint ahogyan én a legbátrabb pillanataimban gondolom. Korlátlanabbul, teljesebben, zabolátlanabbul, kockázatosabban, komiszabbul szabad, és ha igaz, hogy a szabadság veszedelmes portéka, ha nem fegyelmezi a felelősség, akkor én a net szabadságát ma még veszedelmes portékának gondolom.

Index: Hogy fogadja a kritikát?

A.I.: Kritikája válogatja. Én azt hiszem, valóban szoktam tudni, ha elszúrok valamit, nem jelent lelki megpróbáltatást, ha ezt be kell vallani. Tudomásul veszem, hogy a világ minden mesterségében van selejtszázalék. Az én mesterségemben is. Tudni szoktam, mit toltam el, és ha ezt a szememre hányják, tudomásul veszem és elfogadom, ha lehet, legközelebb nem tolom el. Lelki problémát a rosszindulatból csinálok. Amikor azt látom, hogy a legázolós, a pankrátori brutalitás a cél. Különösen utálom, ha az indítékaimat kérdőjelezik meg. Ha nem azt mondják, hogy ezt elrontottad, hanem azt, hogy tisztességtelenek a szándékaid. Ezen tartósan eltépelődöm, lévén inkább lelkiző, mint utcai harcos alkat. Szerencsére Veszprémben általában nyugodt, kiegyensúlyozott közélet zajlik, egy kezemen meg tudom számolni, hogy az elmúlt tíz évben hány goromba telefont kaptam, hány olyan támadásban volt részem, ami maradandó heget hagyott maga után. Talán mert én sem bántok másokat feleslegesen. Amit én magamnak nem kívánok, azt mással szemben sem engedem meg magamnak. Senki szentségtörésnek ne vegye: egyházon kívüli keresztény vagyok.