Muzeális kovácsműhelyet nyitott a nagyvázsonyi kovácsmester, Tarsoly László. A szokatlanul rendezett és tiszta kovácsműhelyben a mester ugyanazokkal a szerszámokkal dolgozik, amikkel elődei évszázadokkal ezelőtt.

A fal mellett régi kovácsgépek (lábbal hajtós faeszterga, vizes köszörűkő, egy kézzel tekerhető fúrógép stb.); a fehérre meszelt falon korabeli kéziszerszámok, zömét maga a mester készítette. A kézi bőr-fújtató még ma is képes tüzet hevíteni a kemencében, csak győzze erővel a vendégek közül kiválasztott aktuális inas. A látogatók ugyanis maguk is kipróbálhatják a kovácsolást. Nem könnyű munka, de a mester ott van és segít, ha van hozzá kedvünk, az alapfogásokra is megtanít. –A tűzbe tett vas, 900-1000 fokra melegszik fel, amitől annyira képlékeny lesz, hogy könnyű formázni, mintha gyurmáznánk – magyarázza. A bemutatóműhelyben a gyerekek örömére ólomkatonákat is önt. A kisebb munkákat is itt végzi, ha van vendég, ha nincs.

Tarsoly László korábban lovakat patkolt, mintegy négyszáz “kuncsaftja” volt a Balatonnál, a teljes északi partot bejárta, mint patkoló. Nyolc-tíz éve, amikor egyre rövidebb lett a balatoni idegenforgalmi szezon és egyre kevesebb dolga akadt, hagyott fel ezzel a tevékenységgel. Ma főleg kerítéseket, ablakrácsokat, lakásfelszereléseket, bútorokat, dísztárgyakat kovácsol. Ezeket keresik és szeretik mostanság. Lovat már csak hobbiból patkol. A látványkovács-műhely mellett megbúvik egy mai, modern kovács-műhely is, de már nem hófehérre meszelve, ott a mester nagyobb gépeken dolgozik, és nem a vendégek szeme láttára.

A nagyvázsonyi kovácsmester tízedik éve működteti a kovácsműhely-múzeumot a Művészetek Völgyében, Kapolcson a régi kovácsházban. A feladatra a program gazdája, Márta István kérte fel. A kis műhely a rendezvény idején, minden nap tele van érdeklődőkkel, aki nem fér oda a tűz mellé, azokat ez évtől már Nagyvázsonyban is várja. A kapolcsi műhely adta ugyanis az ötletet, hogy maga is kialakítson egy hasonlót, csak nagyobb területen, ahol bemutathatja a mesterségét. Tarsoly László immár harminchárom éve űzi a kovácsmesterséget, s huszonhárom éve mestere annak. Nagyvázsonyban 1980 óta él és dolgozik. Zsűrizett munkáival népi iparművész oklevelet kapott. Az utóbbi időben egyre többször hívták különböző kulturális és turisztikai rendezvényekre, hogy tartson bemutató kovácsolást. Kapolcs mellett többször dolgozott Szombathelyen, a Skanzenben és a Savaria Napokon, a győri Barokk Hétvégén, a füredi pünkösdi és szüreti rendezvényeken, illetve több kisebb település programjain. Az utazások meggyőzték őt arról, hogy volna közönsége, ha saját bemutató kovács-műhelyet nyitna, hiszen járva az országot azt látta, hogy egyre többen érdeklődnek a mestersége iránt. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a múlt évben egy olyan francia fiú dolgozott nála segédként, aki mesterlevele megszerzéséig, tíz éven keresztül a világ legkülönbözőbb kovácsaihoz áll be gyakorlatra.

Az érdeklődők között is mindig akadnak olyanok, akik a kíváncsiskodásnál többet szeretnének, kicsit beletanulni a szakmába. Az új műhelyben erre is van lehetőség, a jelentkezők pár napos rövid kurzus keretében elsajátíthatják az alapfogásokat. Ezt azonban csak akkor tudja ígérni a nagyvázsonyi kovácsmester, ha mihamarabb talál maga mellé segédet. A régi ugyanis elhagyta, és új még nem jelentkezett. A megyei munkaügyi hivatalon keresztül próbál meg keríteni valakit, már azt sem bánná, ha nem kovács volna az illető, csak lakatos. Mint mondja: egy a fontos, értsen az anyaghoz.

A muzeális műhelyt a mester saját pénzéből építette meg, mintegy ötmillió forintjába került. Tavaly ősszel álltak neki, és április végén már fel is avatták. A tetőtérben egy kiállítótermet is kialakítottak, amit az idén már nem tud a mester megtölteni, mert segéd nélkül lassabban megy a munka, és az elvállalt munkák határidői is sürgetik. Jelenleg bécsi megrendelésre különleges kovácsoltvas kerítésen és kapun dolgozik, július utolsó és augusztus első hetében pedig ismét Kapolcson találkozhatunk vele. (Népszabadság)