Igaz, hogy még csak nemrég ért véget a 2002/2003-as színházi évad, de már csak néhány hetet kell várniuk a kultúrára szomjazóknak, hogy ismét rendszeresen látogathassák a Petőfi Színházat. Olyan változásokról és tervekről kérdeztük Kolti Helga igazgatónőt, amelyek színházkedvelő olvasóinkat is érdekelhetik.

Index: A különböző hírek alapján úgy tűnik, hogy egy meglehetősen erőteljes szerkezeti átalakuláson megy keresztül a Színház. Ha jól tudom, a művészeti vezető posztja a közeljövőben betöltetlen marad, ehelyett egy tanácsadó testület veszi át ezt a szerepkört. Mik ennek a változásnak a szervezeti, szerkezeti okai, vagy milyen művészeti koncepció áll e mögött?

K. H.: Igen, ez a státusz valóban nincs betöltve, január óta én látom el ezeket a feladatokat a létező és jól működő művészeti tanács segítségével, amely a Színház jelenlegi társulatának választott tagjaiból áll. A működéshez azonban kellenek olyan, munkásságuk által szakmailag hiteles emberek is, akik nem csak a műsorpolitika kialakításához, hanem a megvalósított produkciók szakmai színvonalához is hozzá tudnak járulni. Egy ilyen “referensi hármast” kértem fel a jövő évadban munkatársaimul, Rusz József Kossuth-díjas rendezőt, Funtek Frigyes színművész-rendezőt és Németh Ákos drámaírót.

Index: Mi az oka annak, hogy célszerűbbnek tűnik három referens felkérése egy egyszemélyi művészeti vezető kijelölésénél?

K. H.: Ahhoz, hogy egy vezetés egységes tudjon lenni, és egy cél felé tudjon haladni, ahhoz legalábbis művészeti, gazdasági, ügyviteli szempontból azonos állásponton lévő embereknek kell együtt dolgozniuk. Miután az előző művészeti vezetővel elég komoly nézetkülönbségeink adódtak, és ő december 20-tól betegállományba került, sikertelenségeink és kudarcaink bizonyos része ebből a helyzetből következett. Miután nem könnyű egyik napról a másikra olyan munkatársat találni, aki a társulat célkitűzéseivel azonosulni tud, ezért inkább egy csoportot, egy team-et kértem fel a közreműködésre. Az eddigi közös munka pozitívan igazolta várakozásaimat, de a rendszer életképességét igazán a következő évad igazolhatja.

Index: Mik jelenleg a legfontosabb művészeti célkitűzések a közeljövőre nézve? Hogyan kívánja fokozni a Színház szakmai és közönség felől tapasztalható elismertségét?

K. H.: Ez a terület, úgy gondolom, valahol az ízléssel, és a művészi, emberi, szellemi minőséggel van kapcsolatban. Az, hogy ki egy intézmény vezetője, és kikkel tud együtt dolgozni, az nyilvánvalóan meghatározó. Azon túl, hogy természetesen szakmailag a lehető legkvalitásosabb emberekkel szeretnék együtt dolgozni, fontosnak tartom, hogy tér nyíljon a társulat újbóli és újbóli megújulására, mindig új kihívások elé kerülve gazdagíthassa tapasztalatait. Emellett fontosak azok az emberi tartalmak is, amelyek egy ilyen zárt, belterjes közösségben óhatatlanul elkezdenek működni. Ezek átszivárognak a produkciókba is, és ugyanúgy léteznek, ugyanúgy hatnak. Én valahol ezt az egész hivatást, ezt az egész pályát egy missziónak élem meg. Lehet, hogy ez naívan hangzik, de én vállalom, hogy a kultúra, és ezen belül a színházművészet az a terület, ahol szívtől szívig lehet hatni, nemcsak a tudatra, hanem az érzelmekre, érzésekre is. A mai világban, ahol ez az egyensúly gyakran felbomlik, ez a terület egy olyan komplexitást képvisel, amellyel talán a legteljesebb módon lehet jelölni, képviselni valamit.