Ha valaki még nem hallotta volna, a Séd Filmszínház “technikai okok miatt” meghatározatlan időre felfüggesztette működését. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy megyei jogú városunk (még leírni is perverz) meghatározatlan időre mozi nélkül marad.

Előre bocsátanám, hogy nem vagyok fanatikus sédmozi-hívő, aki nem tudja az életét elképzelni Veszprémben a központban szocreál emlékműként terpeszkedő, tréfásan filmszínháznak titulált épület mozicélú hasznosítása nélkül. A felfoghatatlan ebben a hírben számomra nem az, hogy a Séd mozi bedobta a törülközőt, sokkal inkább az, hogy egy megyeszékhely hogyan engedheti meg magának egy ilyen helyzet kialakulását.

A mozi – amellett, hogy kulturális közegünk egyik meghatározó részévé vált az elmúlt száz évben – a fejlett világ egyik legjövedelmezőbb üzletága is. Persze közben fejlődik is, és a közönség egyre fokozottabb elvárásait kell kiszolgálnia. Ez egyaránt igaz a filmkészítésre, de a közönséget közvetlenül kiszolgáló intézményrendszerre is.

A Séd mozi meghalt. A látszat ellenére ez nem most történt, hanem hosszú évek alatt, szép folyamatosan. Voltak persze kísérletek az életben tartására, de ezek eleve reménytelennek tűntek, hiszen a legfontosabb elem hiányzott a működésből: a közönség. Nem is lehet hibáztatni az embereket, hogy nem szívesen jártak egy ocsmány, leépült intézménybe, ahol nevetségesen kevés szolgáltatásért cserébe nevetségesen nagy árakat számoltak fel. “Így tud megélni a mozi” – mondta az üzemeltető. Tévedés, hiszen így nem tudott.

Mégis kit terhel a felelősség, hogy már évek óta inkább felült az ember egy buszra, és elment Fehérvárra, ha meg akart nézni egy jó filmet? Nagyrészt az önkormányzatot, mint épülettulajdonost, kisebb részben pedig az üzemeltetőt. A tulajdonos felelőssége, hogy nem teremtett olyan körülményeket, hogy az üzemeltetőnek megérje a nyeresége egy részét visszaforgatni a vállalkozásba (erre alkalmas teszemazt egy hosszú távú bérleti szerződés).

Persze ez pénzbe került volna, de hát pénz nélkül kultúra sincs ma Magyarországon. Az a baj, hogy nehéz úgy megmentenünk egy intézményt, hogy közben már azon gondolkodunk, mi mutatna jól a helyén… Miben felelős az üzemeltető? Olyan alkukba ment bele, amik hosszú távon jól láthatóan csakis a teljes leépüléshez vezethettek.

Nincs veszprémi mozi. Filmrajongóként ezt nehéz megemészteni, még akkor is, ha nekem is csak ritkán volt gyomrom bemenni az utóbbi időben a fent említett, csodálatos kultúrpalotába. Sebaj, jövő májusban lesz pláza meg multiplex – kóla, popkorn, kényelem. És addig? Majd Fehérváron megnézzük a Gyűrűk Ura 3-at (az első két részt is ott láttuk)…