Remegő kezek, elszürkülő arcok, izgatott tekintetek, meg-megakadó, dadogó szavak és mondatok. – azaz érettségi. Aztán persze örömtől és később szesztől megittasult tekintetek, végül heveny bankettróka-kergetés. Most először az asztal másik oldaláról küzdöttem végig az “éretté válás” nehéz procedúráját. Lássuk hát, milyen volt az idei felhozatal.

Körülmények:
A Nap sugaraitól felforrósított teremben már az első fél órában megindult az ember hátán a verítékfolyam, mely alattomos módon tendált a két farpofa által határolt kisebb kanyon felé – lett légyen az női popsi avagy férfifenék. A dezodorok maradványillata kellemesen keveredett el a testek áporodott szagával, s az érdekes szagelegy intenzitása a nap folyamán csak fokozódott az osztályteremben.

Érettségiző típusok:
1. Felkészült és jót is húzott – ilyenkor hátradőlés és ásványvíz kortyolgatás.

2. Felkészült és rosszat húzott – az izzadtságcseppek megindulnak homlokomon, de nem adom fel, a riadt pillantásokat figyelembe nem véve küzdünk jól irányzott rávezető-kérdésekkel a megfelelő jegyért.

3. Nem készült fel, de jót húzott – a vizsgázó arcára kiülő felszabadult mosoly, a laza, szinte szétesően hanyag mozgás (egészen az asztalig, ahol majd a kidolgozandó tétel fölött való ücsörgés közben mégiscsak rájön a páciens arra, hogy itten nagy a gáz) sajnos senkit sem téveszt meg, hosszú vergődéssel fűszerezett felelet várható.

4. Nem készült fel és rosszat húzott – satu. Ez az a pillanat, amikor az erőlködéstől a zokniban összegyűlt izzadtság csípni kezdi a lábfejem, sőt a kabócák is elkezdenek zengedezni a nyakamon ülő fejemben. Eszembe jut a reggeli toalett közben a minden szentekhez intézett sóhajom – azaz csak ettől a helyzettől mentsenek meg –, de egy tanár nem enged a negyvennyolcból – esetünkben a kettesből –, akkor is küzd, ha a diák már feladta. A kérdések az infantilizmus határát súrolják: pl. „Melyik alföldi városban végezte Csokonai iskoláit, ahonnan kirúgták, és mint tudjuk nem igazán kellett hosszan utaznia szülővárosából oda, mivel az – mármint az iskola – helyben volt, azaz Debrecenben, és persze a kor egyik leghíresebb református kollégiuma volt egyben?!!?” A minden szentek éppen mostan faragják számomra a jótétlelkek ezüst keresztjét, amely minden bizonnyal kijár az elnöknek is – de mikor adják majd oda?

És utána:
Pezsgő, bor, rövid, szendvics, süti… satu. Agyammal benevezhetnék a „Hozza el nekünk a legkifacsartabb mosórongyot, és turmixgépet nyerhet” versenyre. De nem baj… Mindenki átment (repült, vánszorgott, csúszott, siklott) a vizsgán. Hát nem ezért dolgoztunk hosszú éveken át?…?