Tele az ég és a föld – így a Rákban – a pikareszk (a kalandos-utazós históriák) bűvöletével. A földiek a felszínen vagy a levegőben robognak álmuk, a nyugalom és a pihenés felé. Mindez a nyaralás- és víkend-mánia pedig amolyan árnyéka az égi pikareszkeknek. Ott az álmok is világraszólóak.

Látjuk az est bársonymezején átröpülni a ma hattyúként ismert csillagalakzatot. Ez az a madár, amit az arabok Rúkh-madárnak hívnak. Ezzel a csodamadárral szállt Szindbád, az utazók utazója második kalandja során a Gyémánt Völgybe méltóvá válni annak kincseire.

Mintha egy másik utazásnak lenne a társa ez a Szindbádé. Ha földi kincs, akkor az az igazinak csak árnyéka: gyémántos, aranyos ragyogása csak visszfény, a Hold fénye. E napokban kel fel az égen Pegasus, a mágikus erejű, szárnyas csodaló, amely magát Perseust repítette el Androméda megmentésére.

Kell-e mondani, hogy a régi görögöknek minden nő Holdfénylány/asszony és ekként földi kincs.
Ilyen földi kincse volt Orpheusnak Eurydiké. A dalnok bár Apollo fia volt, mégis lantjátékával és dalával érdemelte ki, hogy alvilágba vitt hitvesét visszahozva, élőként a holtak birodalmába juthatott. Gyarlósága meghiúsította, hogy a nagyszerű tervet végigvigye, de lantja ott díszlik a csillagokban éppen a Rúkh-madár mellett.

Utazás, árnyék, a Rák nő-varázslata, Szindbád kincse, a Rák idejének felejtésbe, némelykor halálba oldó vizének hidege és vígasa: foncsorfrász az év közepén.