Bojtor Károly (Született: 1933. március 14. Elhunyt: 1999. július 9.) festőművész emlékkiállítása volt látható Veszprém belvárosában márciusban a Mestermű Galériában.

A Hegyeshalmi László tulajdonos alapította Mestermű Galéria Veszprém sétáló (Kossuth) utcájában igényes kiállításaival hívta fel magára országosan is a figyelmet. A jeles művészek képei, szobrai nemcsak értékőrzők, hanem értéknövelők, különösen az alkotó elhunyta után. Márciusban Bojtor Károly festőművész senkihez sem hasonlítható, visszafogott, finoman árnyalt színvilágú festményeiből, amelyeket földön túli ragyogás teszi lélekemelő szépségűvé.

Bojtor Károly húsz évig élt és dolgozott Veszprémben, miután felújított budapesti műteremlakását vidékire cserélte. Négy éve, 1999. július 9-én halt meg, de választott városa, amely Gizella-díjjal (1998) tüntette ki, ápolja emlékét. Özvegye, Márta asszony – akit életében sokszor lefestett, talán a női lélek rejtélyeit is kutatva – értő szeretettel gondozza férje hagyatékát. A Bojtor Károly Alapítvány szép könyvet adott ki, amelyben remek tanulmányokkal együtt a Bojtor-festményekből jelent meg reprezentatív válogatás.

Kivételes rajzkészség

A művész születésének 70. évfordulójára időzített Mestermű Galériában rendezett mostani bemutatót 2000-ben megelőzte a veszprémi Művészetek Házában egy nagyszabású Bojtor-emlékkiállítás. 2001-ben a veszprémi Megyei Pedagógiai Intézetben rendeztek tárlatot a művész festményeiből, grafikáiból. Akik ismerik munkáit, tudják, nemcsak festeni, rajzolni is kivételes tehetséggel tudott. Már a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban kitűnt rajzolási készségével. Első mestere Szabó István szobrászművész volt, hiszen középiskolásként a szobrászat is vonzotta. A Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Domanovszky Endre növendéke volt. Az előbbi bécsi, weimari, bauhausi iskolázottságú volt, aki a figurális kompozíciók, a csendéletek, tájképek iránti fogékonyságát mélyítette el. Az utóbbi a reneszánsz formarendet, a kép klasszikus megkomponáltságát tanulta. Egyéni stílusát megtalálva szabadult meg mesterei hatásától.

Túl a földi világon

Valóságból kiinduló festményei absztrakt jegyeket tartalmazva az anyag mellett a szellemet, az e világival szemben a túlvilágit is megfestette leheletfinom pasztell-színeivel. A Mestermű Galériába invitáló meghívón „Emlékezés” című festményén egy alak lehajtott fejjel töpreng, vagy álmodik, míg a szárnyas angyal kezével érinti. A gondviselést aligha lehet szebben, hatásosabban kifejezni.
Az expresszív erejű halász sorozatán a kifejező alakok, a víz, a csónak, a túlpart biblikus transzcendens hatást keltenek. Egyik kedves Bojtor-képemen falusi templomot, s mellette a paraszt barokk feszületet ábrázol. Az égen kereszt alakú felhő ellenpontozza a földi templomi feszületet.
Portréi mindig gondolatot fejeznek ki. Remekbe szabott Madách portréja például a teremtés értelméről gondolkodó, befelé néző filozófus írót rendkívüli szuggesztív erővel jeleníti meg.

Lírai tisztaság

A művész természetközeli ember, hiszen gyermekkorát a nógrádi Mátraverebélyen, festői hegyvidéken töltötte. Veszprémben is természetjáró volt. Gyakran lehetett látni a Laczkó-forrás, Séd völgy, a Gulya domb környékén. Bojtor tájképein – Gopcsa Katalin művészettörténész szavaival – kifejeződik látásmódjának gyengéd finomsága, dekoratív érzéke és színskálájának visszafogottsága. Képeinek egyéni sajátja: meseszerűvé transzformált valóság lírai világát idézik.
Képkölteményei veszprémi, Balaton-felvidéki, soproni, Duna-kanyari festményei tisztaságot, lírai finomságot – sohasem drámaiságot –, valamint gondolatokat fejeznek ki. Életében harminc önálló kiállítása volt bel- és külföldön. Szülőföldje Nógrád megye, a főváros, Veszprémhez hasonlóan, Bojtor-kiállításokat rendezve ápolja a kivételes tehetségű művész emlékét.