Performance-szal kezdődött és azzal is zárult a tánc idei fesztiválja Veszprémben. Persze hozzá kell tennünk, hogy a „performance”, mint műfaji meghatározás nem túl szerencsés ezen művek esetében. Inkább beszélhetünk táncetűdökről, rövid szösszenetekről, amelyek egy-egy érzést akarnak a nézők felé közvetíteni.

A Még 1 Mozdulatszínház Rítus című darabja a szépségről szólt – ennél jobban nem tudom megközelíteni mondanivalójának leírását. Az öt táncos minimalista jelmezben (fehér lebernyeg), nagyon egyszerű és könnyed koreográfiára felépítve mutatta meg az élet és a természet szépségét.

A szép, klasszikus zenére és mozdulatokra épülő előadás öncélúnak tűnhetett volna, hiszen az önmagáért való szépségről szólt, de igazi természetét akkor érthettük meg, amikor a táncosok levonulása után egy percre megállt az idő, és a bennünket körülvevő világ sokkal szebbnek tűnt, mint húszegynéhány perccel azelőtt.

A Rítus igazán méltó befejezése volt az idei fesztiválnak, mivel magában hordozta a tánc elemi esszenciáját, a természetességet.