Tegnap este – az immáron már a Fesztiválra hazajáró – Szegedi Kortárs Balett lepett meg minket két frenetikus előadással, mintegy keretet adva a Még 1 Mozdulatszínház előadásának. Ugyanis három, rövidebb lélegzetű de annál töményebb táncprodukció szerepelt a nyitóesten.

Az 1987-ben alakult, a karakterisztikus megjelenésű Juronics Tamás által vezetett Szegedi Kortárs Balett repertoárján idén a To pretend és a Bolero szerepelt. A To pretendben ősi küzdelmet láthattunk a kora által megkötözött ember és ősi önmaga között. A szegediektől megszokott meghökkentő, modern, mégis egyértelmű előadásmódban. A látvány professzionális szinten mozgott, ugyanúgy mint a táncosok. A mindannyiunk által ismert Boleroban a mindent legázoló, erőszakos, agresszív szexualitás kelt életre, ami durvaságában is vonzó volt. Mindezt az ördögiséget megbocsájthatóvá varázsolta az „aktus” végén színpadra lépő két kisgyerek. A letaglózott közönség vastapssal jutalmazta meg, ennek a „katartikus tánccsomagnak a feladóit”.

A két szegedi előadás között a Még 1 Mozdulatszínház In memoriam Berczik Sára című előadása szerepelt. Itt a klasszikus szépség kelt életre, mind a zenében, mind a táncban, valamint a fesztelen szabadság. Megszakítva így a szegediek által kialakított „kortárs” folyamatot.

Aki tegnap este jelen volt a Petőfi Színházban, megszólítottá vált a tánc nyelve által, melyet profi tolmácsok közvetítettek. Olyan erőt és kedvet adott ez, amely a többi előadás megtekintésére sarkall.