Márai Sándort olvasni hihetetlenül nagy élmény. Márait olvasni lelkesítő, elgondolkodtató. Márai egyszer a feldob, máskor meg a mélységekbe, az árnyékos oldalra visz. Egy szóval különleges. Bálint Andrást hallgatni különleges. Bálint A.-t hallgatni lelkesítő, elgondolkodtató. Bálint A. máshova teszi a hangsúlyokat, másként értelmezi a verseket, szövegeket, mint más. Bálint Andrást Márai Sándor Naplójából előadni hallani – hihetetlenül nagy élmény.

Bálint András magával ragadta az – egyébként meglepően szép számban összesereglett – közönséget a minap a VMK-ban. A színművész Márai 100. születésnapjára összeállított estjét hozta el hozzánk, melyben az 1945-49 között íródott Naplóból idézett önvallomásokat a mindennapokról, pályatársakról, a korról és persze önmagáról.

A részletek bemutatták az akkori Magyarországot, történelmet és a világhoz való hozzáállást is, s talán a ma emberének, ha nem is tanáccsal, de elgondolkozási lehetősséggel szolgált. Gondolatok, érzések, élmények sorjáztak a kor Budapestjéről – arról a városról, amely „nem neszt, hanem verssorokat idéz fel” az emberben –, a kor embereiről – akik rögtön leelefántcsonttornyozzák a másikat, ha az mer szólni, fellépni valami ellen –, a magyar irodalomról – amely olyan, mint egy bálterem egy viharos, szenvedélyes éjjelt követően. Márai viccet csinál Rákosiból, a május elsejei felvonulásokból, humorizál Tito operaházi látogatásán. S mi vele nevetünk. Jóízűen, lelkesen, legyintve, hogy hej, micsoda dolgok voltak régen! De annyira távol lenne tőlünk? Nem!

Most is ugyanaz minden, vagy legalábbis majdnem ugyanaz: a környék, a táj, az emberek, a tér és az idő. Nem változik semmi. Bálint András Márai Naplójából vett részleteit hallgatva rájövünk: a kiinduló helyzet ugyanaz, a kérdés csak az, hogy most mit teszünk, merre fordítjuk sorsunk kerekét. Bár – az estet lezáró - Halotti beszéd című Márai vers szerint: „Magyarország nem lesz, hanem volt”…