Kedden este különleges premier tanúi voltunk a Petőfi Színház stúdiójába. Ezt a bemutatót nem előzték meg cirkuszok, nem hívtak le hozzá neves színészeket, Koltihelga sem játszik benne főszerepet. Örömzene volt ez, maguktól, maguknak. Az Abszolút Kezdők színészzenekar megtette az első lépéseket a világhírnév felé.

A fanatikus rajongók felajzva várták a 22 órát. Ismerős arcok ültek le ismerős arcokkal szembe. Régen nem láttam ilyen játékörömöt veszprémi színészeinken. Itt meg kell említeni a legtutibb figurával előrukkoló Nyirkó Kozsó Istvánt, a legfrenetikusabb hangot biztosító Módri Györgyit (aki miért nem hallatja a hangját??), a hiperaktív Tóth Loont, a legzeneibb atlétá(s)t Máté P.Gábort, valamint a legelkeseredettebb játékost Baj Lászlót.

Baj László külön érdemel pár szót. Mint szövegíró: felszínes, depresszatív, önsajnáló. A tizen akárhány dalt meghallgatva én egy kollektív Völgyhídra vonulást tételeztem fel az est végén, de hál Isten a tömeg csak a büféig jutott. Innen üzenem neki, hogy lássa már meg az élet jó oldalát, és arról is írjon pár vidám nótát! :))

Aztán ha ez sikerül, akkor igazán jó kis „Abszolutumokkᔠavanzsálódhatnak…