A nő szelíd és vonzó. Mellette ott a férfi. A férfi, aki nem mulya. Magához húzza a nőt, aztán – mint az Elfújta a szél-ben Buttler kapitány – érzéki csókot lehel a nő ajkára. Szenvedélyesen. Szerelmesen. És közben szól a zene. Mondjuk az Un romantico blues... Kell ennél több? Egy jó darab, talán. Egy remekbeszabott színdarab talán!

Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem, miért nem virágoztál minden fa tetején… – mondja a népdal. Minden fa tetején? Minden fa tetején! De aztán ne túl magasan, hogy mindenki láthassa, elérhesse! Hja, persze ha Olaszba’ lennénk, egyből megcsapna bennünket a romantika szele! De sajnos nem ott vagyunk. Nekünk ez jutott, ez a csöppnyi ország. Mégis: most itt a lehetőség, a Petőfi Színház új, az Anconai szerelmesek címen futó előadása segítségével juthat nekünk is a jóból!

Mert egy kis romantikára, szeretetre, szerelemre mindenkinek szüksége van. Akkor is, ha kiegyensúlyozottnak érzi magát az ember! Mert jól esik, mert kell, mert nem élhetünk nélküle. Akkor sem, ha kicsit lassan nyiladozó, vagy éppen bonyolult a kapcsolat. Bonyolultság nélkül nem is lenne az igazi!

Így van ez Ancona-ban is, ahova egy magyar lányzó érkezik, hogy megkeresse születendő gyermekének apját. Túl sokat nem tud az illetőről, csupán azt, hogy gazdag anconai olasz macsó. S ott vannak a szomszédok, akik ugyancsak a szerelemtől szenvednek, csak éppen a lányuk körüli szerelemtől és huzavonától. És közben szól a zene: Volare, Felicita, Che sara, Mamma Maria és a többi megannyi olasz sláger… Amiket hajdanán mi is énekeltünk akkor, ott a fák alatt, kart karba öltve…

Ezúttal azonban Gáti Oszkár, Borbicki Ferenc, Halas Adelaida, Keresztes Gábor, Bernscherer Tibor, Cservenák Vilmos, Kolti Helga, Lőrincz Zsuzsa, Kanda Pál, Csarnóy Zsuzsanna, Bajcsay Mária és Módri Györgyi előadásában hallgathatjuk a dalokat. S aki színpadra álmodta Vajda Katalin darabját az Berényi Gábor, valamint Korognai Károly volt.