Kuti Csabát második ciklusban választották a Veszprém Megyei Közgyűlés elnökévé. Szokatlan módon. Az MDF-es politikust az MSZP-s és az SZDSZ-es képviselők fogadták el, míg a FIDESZ-es közgyűlési tagok nem támogatták. A választások eredménye patthelyzetet idézett elő: ugyanannyi jobboldali mint baloldali képviselő jutott mandátumhoz.

Kuti Csaba sokak szemében garancia a működőképesség fenntartásában, hiszen az előző ciklusban a megye közérdekeit szem előtt tartva kicsinyes pártelfogultságoktól mentesen vezette a megyét a közgyűlés élén.
Kuti Csabát a Megyeházán hivatalában kerestem fel miután a közgyűlés elfogadta az évi költségvetést.

Kemény fideszes kritikák

– Elnök úr, hogyan látja a megyei közgyűlés működőképességét? Hiszen a fideszes képviselők nem szavaznak, igaz a munkában részt vesznek, beleértve a bizottságit is, bár a döntésekben felelősséget nem vállalnak.
– Álságosnak gondolom azt a panaszáradatot, amely megkérdőjelezte a megyei közgyűlés működését. A költségvetés elfogadása után elkezdődött annak végrehajtása. Az szmsz módosításával normális létszámban létrejöttek a bizottságok. Minden intézmény a helyén van, a közgyűlés végzi a dolgát. A fideszes képviselők szavazataikkal nem vesznek részt, de eljárnak a bizottsági ülésekre és kemény kritikáikkal jobb munkára késztetnek. Közgyűlési, bizottsági hozzászólásaikban, taktikájukban vannak olyan kitételek, amik nem nevezhetők barátságosnak. Jobb lenne, ha a döntésekben is részt vennének. Ha 18-an nem szavaznak, ha szorosan is, de 22 képviselő voksa elengendő a döntések meghozatalára. Ez persze csak szigorú részvételi fegyelemmel lehetséges. Még egyszer hangsúlyozom: a Veszprém Megyei Közgyűlés működését semmi sem veszélyezteti.
– Ön és a Fidesz politikusai között nem új keletű a feszültség. A helyhatósági választások előtt 2002. október 15-én „Jobb közepet” címen jelent meg írása az egyik országos napilapban. Ebből két idézetet emelek ki: „Miért kell látnunk ennek az egykor tehetséges politikai erőnek, a Fidesznek a morális szétesését? (…) Miért akarnak „egy pártot a jobboldalon és egyet sem a baloldalon?” Tizenöt évvel ezelőtt pont ettől menekültünk?" Kérdéseim: Mi sarkallta ennek a markás politikai véleményt tartalmazó újságcikk megírására a jobboldalon belül?
– Nagyon nem tetszett a parlamenti választások utáni kapkodás, utcára vonulás és meghatározó fideszes politikusok célozgatásai, hogy kik csalhatták el a választásokat a saját kormányzásuk alatt. Ez persze csak a közvetlen kiváltó ok volt. Két éve intenzíven, de csírájában már a 80-as évek végétől érlelődtek bennem a leírt politikai gondolatok. Néhány nem tetsző akkori mondatuk a hatalom gyakorlásukat tapasztalva visszacsengett bennem. Amikor 1998-ban kormányra kerültek, örömmel töltött el, hogy a demokratikus szellemű fiatalok a korábbinál szélesebben érvényesítik a demokráciát. Csalódnom kellett. Ha a hatalmon levő nem veszi komolyan a demokratikus játékszabályokat, ne csodálkozzon, ha a demokrácia nem úgy működik, ahogyan szeretnénk. Másik gondom volt: a Fidesz vezetői nem viselik el a kritikát, ami a demokrácia fontos alapértéke. Számomra nem indok, hogy a bírálat gyengíti a pártot. Szerintem erősíti, a hibák kijavítására ösztökél.
Nem nehéz észrevenni: a Fidesz a kisebb jobboldali pártok felszámolására, beolvasztására törekszik. Ezzel MDF-esként nem rokonszenvezek. Orbán Viktort karizmatikus politikusnak tartom. Sajnálom, hogy ekkora értéket nem a legjobban hasznosíthat a magyar közélet.
Amikor morális szétesés veszélyéről írtam, arra gondoltam, vajon a három választási ciklusból az 1990-94, az 1994-98, az 1998-2002 közöttiekből melyik a tartós, hosszú távú Fidesz? Akik figyelték a nagyranőtt jobboldali párt belső politikai értékrendi fordulatait, tudják mire gondolok.

Konzervatív alapértékek

– Az MDF országos gyűlése a Fidesz felé nyitott, a MIÉP az MSZP az SZDSZ felé zárt választási szövetség tekintetében. Az Ön 2002. november 25-én a legnagyobb példányszámú pesti napilapban megjelent nyilatkozatából idézek: „mi nem koalíciót kötöttünk a szocialistákkal, hanem működőképessé akartuk tenni a közgyűlést. Dolgozni akarunk!” Ön megyei közgyűlési tapasztalatai alapján, miként látja a pártok politizálását és a Dávid Ibolya elnök által megfogalmazott nemzeti minimum ügyét?
– Boldog vagyok, hogy a nemzeti minimum gondolatát az MDF elnöke fogalmazta meg elsőként országos szinten. Az új megyei közgyűlés megalakulásakor azzal kezdtük a munkát, hogy megfogalmaztam a konzervatív minimumot, ami ha sérülne, nem tudnék együttdolgozni az MSZP-vel, az SZDSZ-el. Pusztai Istvánék és Horváth Lászlóék is összefoglalták a szocialista és a liberális alapértékeket. Elfogadtuk munkánk alapjául, hogy mind a három fél tiszteletben tartja a másik kettő által körvonalazott alapelveket. Kicsiben ezek hasonlítanak a nemzeti minimumhoz. Ilyen például a határon belüli tízmillió, a határon túli mintegy 5 millió magyarság érdekérvényesítése, küzdelem a nemzet fogyása ellen, a kultúránk értékeinek megőrzése, terjesztése, tisztességes emberi életkörülmények biztosítása. Felháborít például, ha egyes szomszédos országokkal szembeni tapintatból elhallgatják honfitársaink legyilkolásának bűntényét. Más népek hasonló attrocitásokból kultuszt teremtettek.

A francia régiók példája

– Végezetül a megye és a régió kapcsolatát miként látja elnök úr? Sokan állítják: az EU szorgalmazza a régiók kialakítását hazánkban…
– Az EU igénye, hogy minden döntés a lehető legracionálisabb legyen. Az EU-nak mindegy, hogy milyen közigazgatási szervezeti formában születik meg az észszerű döntések sorozata. Franciaországban átlagosan öt megyéből jött létre egy régió még De Gaulle elnöksége idején. Nem kell náluk minden ügyet központilag intézni, sok jogosítványt kap a régió, de számos döntésre a megyei szinten kerül sor. A franciák a fővárosi központból szervezték a régiókat, szerintem helyesen. Alulról nem lehet régiókat létrehozni. Nálunk az egyházakat régóta régiókba szervezték. A református egyház Magyarországon négy kerületből (régióból) tevődik össze és évszázadok óta zavartalanul működik. Nem szeretem, ha régió vagy megye alternatívát szembeállítják. A francia példát kellene követnünk, ahol mindkettőnek megvan a maga szerepe.