Mi a közös a Csillagok háborújában és a Tenkes kapitányban? Hm, a válasz nem is olyan egyszerű, igaz? Nos, eláruljuk: a Csizmás kandúr. Mármint egy előadás, amelyben ez is, az is benne van. No, nem teljesen, csupán egy-egy rövid jelenet erejéig. S az „elvetemült” elkövető? Kszel Attila rendező, aki Tömöry Márta és Korcsmáros György Csizmás Kandúrját vitte színre a Petőfi Színházban gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt élvezetes módon.

- Hogy esett a Csizmás Kandúrra a választás?

- Győrött 10 évvel ezelőtt megrendeztem, majd az elmúlt évben újra színpadra vittük a darabot. Nagy siker lett. Már 50-szer játszottuk, ami ritka egy gyerekdarabnál. Bemutattuk a vidéki színházak találkozóján is. Itt találkoztam Kolti Helgával, aki meghívott erre az évadra. Két alternatívát kínált fel: februárban 3 hét próbaidőt, vagy május végén 6 hetet.

- Február mellett döntöttél. Nem volt rövid ez az idő?

- Egy 6 hetes próbafolyamathoz szokott társaságnál rövidnek tűnhet, ám tulajdonképpen ugyanaz a két lehetőség. Májusban már mindenki érzi a nyarat, így nem olyan hatékony a munka. Győrött már kidolgoztuk az előadás vázát, szerkezetét, ezt csak össze kellett rakni. Realista módon megformáltunk előbb minden figurát, majd erre ráhelyeztük a komédiás stílust.

- Három hét alatt meg lehet ismerni egyáltalán az embereket, akikkel dolgozol, illetve a közönséget, akiknek készül az előadás?

- Nehéz, de ha nyitott szemmel járunk az utcákon, a boltokban, közvetetten is informálódhatunk. Az öltözködés, a tekintet sok mindent elárul. A veszprémiek számomra zárkózott embereknek tűnnek, akik szerényebb vágyakkal rendelkeznek, de mindenképpen tiszta emberek. Ezért ki kell nyitnunk az feléjük, a fantáziájukba színt kell vinnünk. Például hívjuk fel a kisgyerekeket a színpadra, játsszunk velük együtt, így biztosan másként fognak hozzáállni ezentúl a színházhoz. Igény van ezekre a dolgokra, úgy, ahogyan a beszélgetésre is. Bárkihez szólsz, örömmel beszélgetnek, csupán a kezdeményezőkészség hiányzik belőlük.

- Visszatérve a darabhoz: milyen lett Csizmás Kandúr karaktere?

- Igazi menedzser típus. Hasonlít az Aladdinból a Dzsin figurájához, de a Szóljatok a köpcösnek című filmbeli Travoltához is. Átalakul, elkezd beszélni, majd hozzáfog karrierjének beindításához. Egészen addig ügyeskedik, amíg meg nem szerzi azt, amit akar. Úgy gondolom, mindenkinek szüksége van a saját Csizmás Kandúrára. Nálunk nincsenek mentorok, nem segítik, hanem inkább hátráltatják egymást az emberek.

- Gyerekdarabot rendezni mennyire hálás feladat?

- Ilyen előadásoknál mindig szembe kell néznünk azzal, hogy nincs rá sok pénz. Azonban tudnunk kell azt is, hogy a következő nézőgeneráció nevelődhet ki rajta. Meghatározó pozitív élményeket kell adnunk a gyerekeknek, különben magva szakad a színházi kultúrának. Manapság hiányzik az a fajta igényes gyermekszínház, amiben például én is felnőttem. Nem ismeri fel a szakma azt, hogy a gyerekek a felnőtt nézők utánpótlásai. Nem szabad, hogy cukorkákat dobálva tartsuk ott a kis közönségünket; kell nekik valami újat, érdekeset mutatni, ami leköti őket. Nem engedhetjük a színházban sem a műanyag kultúra terjedését, mert az amerikai minta túlzott térnyerése elnyomja a saját fejlődő kultúránkat.

- Milyen terveid vannak? Jövőre is rendezel Veszprémben?

- Ez még a jövő titka. Jelenleg Győrött a Veronai fiúk című musical játékmestere vagyok, de ez az utolsó ilyen beosztás, amit elvállaltam. A következő évadban szeretném bemutatni valahol saját darabomat, amelyet a Trainspotting alapján írtam Vonatles címmel. A játékba szeretném bevonni Máté Szabolcsot (Sub Bass Monster-t – szerk.) is. Az egyeztetések még folynak, de a darab honlapja már beindult; emil.alarmix.org/train címen elérhető.