Képzeld el, hogy egyik napról a másikra eltűnik az ismerősöd. Senki nem tudja, hogy hova lett, hogy önszántából, vagy külső kényszer hatására ment el, hogy elrabolták, vagy tett valamit és elhurcolták, vagy egyszerűen „csak” elszökött, megszökött, elfutott innen, ebből az istenverte világvégi helyről, Magyarországról, ahol olykor-olykor eltűnnek az emberek. Csak úgy.

A Szökés című film (kedd, Duna TV, 20.00) erről a pontról indul. Az ’50-es évek Magyarországán egy férfi hiteles történetét követhetjük nyomon, ahogyan egyik napról a másikra eltűnik. Szülei, barátai, ismerősei nem tudják hova, miért és hogyan, csak azt tudják, hogy nincs meg. Gyarmathy Lívia azonban bemutatja Recsket. Azt a helyet, ahova az illető került. Azt a helyet, amiről senki nem tudott. Azt a helyet, ahol titkos kényszermunka-tábor működik. Azt a helyet, ahonnan nem lehet megszökni, ahonnan nem lehet eljönni, ahol nem lehet feljebb jutni, ahol az egyetlen továbblépés a halál.

A főszereplő azonban küzd, tovább akar lépni, ki akar szakadni ebből a helyzetből. Ehhez azonban áldozatot kell hozni. Te mit tennél szabadságodért? Hazudnál, lopnál, csalnál, megtagadnád önmagad, embert ölnél? Embert ölnél, mert ez az egyetlen kiút. A kiút a szabadsághoz. A kiút ahhoz, hogy megmondhasd a világnak, mi zajlik itt, keleten. Az egyetlen lehetőség, hogy megtudhassák a rokonok, ismerősök, hogy ahogyan te is, megannyi ismerősük is él. Él! Nem halt meg! Tudod, mit jelent ez? Mit tennél ezért? Felírnád a neveket egy papírra? Nem, még ha lenne is papírod, íróeszközöd, megtalálnák nálad a listát, elvesztenéd, elázna a sárban, megrongyolódna a mocsokban, amin keresztül jössz. Meg kell tanulnod sorban; folyamatosan ismételned kell a neveket, ha valaki rákérdezne, tudd mondani: Csoknyai? Nem, ő nincs a listán, s ezzel bizonyosságot szerezz, mert a bizonytalanság mindennél rosszabb. Rosszabb, még a halál tudatánál is. S így nyugalmat szerzel megannyi embernek, és ami talán a legfontosabb, önmagadnak is…