Vizuális kultúra módszertani kiállítás nyílt tegnap a VMK-ban. Érdemes pár percet, szentelni ennek a kicsit hátborzongató-idegenszerű címet viselő tabló-tárlatnak. A „Végtelen történetben” már felbukkanó jóslat – miszerint Fantáziaország veszélyben van – itt megcáfoltatik a gyermekek kreatív, vidám, szeretnivaló, elcsodálkoztató alkotásai által.

Óhatatlanul felrémlenek itt a rajzórák izzadságszagos „utolsó tíz percei”, amikor az emberfia megpróbált produkálni gyorsan valamit, cserébe az átlébecolt óráért. Hiszen a „rajzot” soha senki nem veszi komolyan. És különben is lerajzoltatták velünk már vagy tízszer a „Legkedvesebb nyári élményünket”, és a zsírkrétánk is széttrancsírozva pompázik az előttünk ülő széktámláján…

Pedig a különböző technikák alkalmazása által, igazi élményt adó órává válhat a rajz (anyakönyvi nevén: vizuális kultúra). Ennek megvalósítása pedig csak a pedagóguson múlik. A kiállítás-megnyitó előtti módszertani előadást és konzultációt Baranyai Zoltánné (a vizuális nevelés országos szakértője) tartotta, mintegy segítő kezet nyújtva a rajztanítóknak, akik reméljük éltek/élnek is e lehetőséggel.

Győrből a Kovács Margit Általános Iskolából érkeztek a „kiválasztottak”. E színes kavalkádban megtalálhatók ceruza- és tusrajzok, festmények, szobrocskák, bábok, papír és nemezkonstrukciók. Megannyi különböző módja a személyiségfejlesztésnek, az ízlésnevelésnek, az önkifejezésnek, alkotókedvnek.

Én megbuktam érettségin rajzból, és nagyon bízom benne, hogy az ehhez hasonló alkalmak és lehetőségek mankót nyújtanak pedagógusainknak ahhoz, hogy tényleges vizuális nevelést valósítsanak meg, önmagukkal és diákjaikkal szemben(?)…