A Szaxofon kávéház ’96-körül indult. Élőzene nem volt akkoriban Veszprémben – leszámítva a lakodalmi alkalmakat, vagy az iskolabulikat –, ezekben viszont nem ilyen típusú könnyűzenét élvezhetett a nagyérdemű.

- Hogyan indult a kávéház? - kérdeztem Bélafi Lászlót.

- Először az együttes alakult meg, a Swing-swing. Vonderviszt Lajos gimnazista kora óta zongorázott, később pedig Gömbös Károlynál tanult. Gömbös, Palkovics György dobossal együtt zenélt. Ők alkotják az együttes gerincét. Engem egy kollégám kérdezett meg nincs-e szükségem egy eladó szaxofonra? Gondoltam egyet, megvettem és autodidakta módon elkezdtem tanulni rajta. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy gyermekkoromban klarinétoztam, így volt esélyem a hangszer megszólaltatására. Nagybőgős is csatlakozott a csapathoz, Gyurján Róbert személyében. Így álltunk össze, nevünk: Görcs-wind (Szélgörcs) lett. Ha meg kívánnám határozni az általunk játszott műfajokat, azt mondanám, táncolható, kávéházi jazzt, régi sztenderdeket játszunk.

- Hol kezdődött a nyilvános működés?

- Természetesen fellépési lehetőségre vágytunk, s az első hely a VMK előcsarnoka lett. A zenekarnak énekest is kerestünk és találtunk is Bankó Mónika személyében. A nevünket is megváltoztattuk időközben, ekkor lettünk Swing-swing, ami utal az általunk leginkább szeretett és játszott stílusra, valamint a híres-hírhedt börtönre, olyan értelemben, hogy mi is a zene rabjai vagyunk. Ehhez kapcsolódik egy jó történet. Más helyeken is felléptünk és egy alkalommal észrevettük, hogy jelentős rocker sereg jelenik meg a koncert helyszínén. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, kicsit megijedtünk, de szerencsére hamar tisztázódott, hogy nem megverni jöttek minket, hanem elértették az együttes nevét és csak Sing-sing koncertre jöttek

- Mennyi ideig játszottatok itt?

- Kb. két év alatt kinőttük az előcsarnokot, már odáig jutottunk egy-egy estén, hogy vendégeket kellett elküldeni a teltház miatt. Ekkor átköltöztünk a Zeneiskola nagytermébe, ahol 3-4 évig működött a kávéház, de ismét új igények merültek fel. Vendégeink egy része vacsorázni is szeretett volna az este folyamán, ezért tovább áttelepedtünk a Tapo fogadóba. Itt van ugyanis a városban a legnagyobb egybefüggő terem, és a konyha is kiváló. Ehhez is kapcsolódik egy kedves história. Mikor megkérdeztük a fogadó illetékesét, van-e kedvük hozzá, hogy odaköltözzön a kávéház, visszakérdeztek: hogyan fog egy kávéház oda beköltözni, hiszen már minden be van bútorozva, nem fér el még egy vendéglátó egység?!

- Milyen problémákkal kell megküzdeni, és mik a tervek a jövőre nézve?

- Sajnos minden előzetes számítás ellenére sem igazán jött be a legutóbbi hely. Most még úgy állunk, hogy a téli szezont itt, a nyárit, pedig az Oliva étterem kerthelységében töltjük, de van egy merész álmom, saját Szaxofon Kávéház, egy Jazz-club. Legnagyobb gond a reklám. Nem tudjuk hatékonyan és viszonylag olcsón reklámozni a kávéházat. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam, a következő est március 22-én 19.30-tól lesz a Tapo-ban. Szeretettel várjuk az igényes, de könnyed szórakozást és a kávéházi jazzmuzsika kedvelőit.