Két hónapja körül-belül, hogy a UPC, megyénk tv-szolgáltató cége, a Satellit csatorna csődbejutása után egy kedves kis szöveget olvastat el velünk, miszerint előrehaladott tárgyalásokat folytatnak több műsorszolgáltatóval, rövidesen megegyezve az egyikkel, a mi nagy-nagy örömünkre.

A napokban érkezett a szenzáció, kibővítve az eddig is olvasható sorokat, idézem: „...kedvező lehetősége van a UPC-nek az ORF1 műholdas sugárzására.” (megszámolnám azokat, akik e hír hallatán szabadnapot vettek ki másnapra, mondván, ezt meg kell ünnepelniük). Pár soros káromkodás után, arra a megállapításra jutottam, hogy ezek a UPC-nél vagy hülyék vagy csak spontán veszteséges volt az előző év, akkor viszont, nagyobb a baj.

Utóbbi gondolatomat erősítette meg az az álláshirdetés, amely mindjárt az örömünnepet kiváltó hír után tárult szemünk elé: „A tavaszi kampányhoz számlaképes üzletkötőket várunk!” Hát igen. Vannak az életben olyan pillanatok, amikor tudjuk, hogy életünk álma megy veszendőbe, egy fránya számlaképesség miatt. Sebaj, majd legközelebb.

Könnybe lábadt szemmel kapom a következő késdöfést: "Az átlagon felüli teljesítményeket, átlagon felül jutalmazzuk!" Mi tagadás, nagyvonalú ajánlat. Mielőtt valaki azt hinné, hogy ennél többet egy szolgáltató nem kínálhat, téved.

„A legkiemelkedőbb üzletkötők számára pedig további együttműködésre nyújtunk lehetőséget”. Magyarul a mit sem sejtő jelentkezőnek házról házra kell járnia a lakásokat, próbálva eladni azt a terméket, amelyre egyre kevesebb igény mutatkozik.

Feltárul előttem az első napos, kezdő üzletkötő, aki becsöngetvén Marika nénihez, az ORF1 jobbnál jobb tulajdonságait sorolja el kevesebb, mint öt perc alatt, s közben Marika néni fejében elkezd peregni a múlt egy-egy pillanata: „...ez az ORF1 biztos megint valami szekta, vagy egy új tányérkészlet. IGEN, biztos egy tányérkészlet!”. Meg is kérdezi, a monológ közepébe vágva: "Ha van hozzá kiskanál, veszek egyet!"