A Metropolisz filmklub berkein belül került sor A rajzoló szerződése c. posztmodern film bemutatására. A VMK kádár-barokk épülete kultúráltabb környezetet nyújtott a vetítésnek, mint a városunk által megmenteni kívánt mozi. Meleg is volt, kényelem is, és egészen szokatlan, hogy nem csörgött-zörgött mögöttem senki, nem hallottam a műanyag üdítősüvegek szörcsögését sem…

Az 1942-ben született Greenaway eredetileg festőművésznek tanult. Ezen „elhivatottsága” első filmjének A rajzoló szerződésének alapkomponense is. A teátrális elemekkel bebugyolált kosztümös film képi világát nehezen szokja meg a mára fásulttá vált aluminium-tűzvirágos-brazil-sorozatos hoollywoody szemünk. Van itt minden, mi elkápráztatni hivatott minket: pompázatos, drága kosztümök, kastélyok, pazar kertek. Ezt az álomszerű látványt tökéletesen ellensúlyozza az a fülledt erotika, mely végighömpölyög a filmen, mely így válik a szexualitást előtérbe terelő cselszövevénnyé.

Rajzolónknak egy birtokot kell papírra vetnie (munkáját két szerződés is köti, melyeket a birtok úrnőivel köt meg), s e munkája közben az úrnők szexuális igényeit is ki kell elégítenie. (Gondolhatnánk: nem is olyan rossz…) Járja a birtokot fekete rajzoló keretével, és közben rájön, hogy nem is olyan egyszerűek ezek a megkötött szerződések. Két véglettel szembesül: a férfiak impotenciájával és hatalomvágyásával, valamint a nők gyönyör-hajhászásával és utód iránti igényükkel. Megsejt egy gyilkosságot is, ám felismerése és pimasz tanú bizonysága a halálát okozza, melyet a harmadik szerződés mond ki.

A rajzoló cinikus, kiemelkedő személyisége rendíthetetlennek tűnik a többiek kicsinyes, törvény és tudás nélküli világában. Ám pont ő válik természetesen áldozattá, méghozzá e kicsinyes, bugyutának tűnő társaság szerződéses áldozatává. Ez a szitu is példázza a kort, melyet a film tökéletesen fest meg. A művészet szembe kerül a kor érték-mércéjével. A művészetet emberhez nem méltónak találják „arisztokratáék”, az erkölcsök és a moralitás terén potenciális együtthatójuk a nullát sem éri el, ám a vagyon iránti mérhetetlen vonzalmuk veri az eget – és ezek a tulajdonságok tökéletes táptalajai az ember lélektelenné válásának.

Hogy Greenaway szavaival zárjam mondandómat: „Olyan mozit szeretnék csinálni, amely mélyen gyökerezik a kultúrában, amely tele van mindenféle rejtett utalással, amely csupa kiérlelt képből áll össze, de amelynek mégis van valamiféle narratív tartalma”.