Papp Sándor könyve, a Fagyöngycivilizáció egy felelős, bátor értelmiségi munkája, megszólítása a fogyasztói társadalomnak, kritikája a gazdasági fejlődésnek, felélesztése a monoton munkában megfáradt emberiségnek. Az Új Horizont gondozásában kiadott kötet rólunk, nekünk szól, a jövőnk nagy kérdéseit feszegeti.

A természettudós szerző kellő bölcsészműveltséggel felvértezve veszi vizsgálat alá a társadalom-gazdaság-természet kapcsolatát, miközben kérdéseket fogalmaz meg, amire válaszokat ad.

Az emberiség többsége ma azt gondolja, mint hajdan a Titanic utasai, hogy sérthetetlenek vagyunk, urai a helyzetnek, miközben a természeti jelenségek egy Titanicnál sokkalta nagyobb katasztrófa eljövetelét jelzik. Szó szerint felzabáljuk a földet, a lehetőségeinket, a gyermekeink, unokáink jövőjét a fejlődés jelszavával, a haszon bűvkörében élve. A Veszprémi Egyetem munkatársa rövidebb lélegzetű írásaiból összeállított kötetben figyelmeztet a veszélyre. Felsorolja a problémákat, kérdéseket tesz fel, és válaszokat fogalmaz meg. Gondolkodásra sarkall, miközben önvizsgálatra késztet, válaszadásra provokál.

Véleménye szerint a XX. század nagy gazdasági előretörése önhitté tette az embereket. 1900-tól napjainkig háromszorosává nőtt a Föld lakossága, meghúszszorozódott a világgazdaság, az ipari termelés ötvenszer nagyobb lett. A fejlődés ma a gazdaság adatainak emelkedésével, a hatékonyság, termelékenység növekedésével jelent egyet. A fejlődés, vagyis a mennyiségi növekedés miatt specializálni kellett a munkafolyamatokat. Ennek eredményeként szellemi beszűküléshez vezető monoton, motorikus munkát végeznek a munkások, akik fényévnyi távolságokra jutottak az elmúlt századok kreatív mestereitől.

A felgyorsult sikerorientált világban élő ember egyre jobban kiszakad a közösségből, magányossá válik. Egyetlen öröme, feladata lesz az önmegvalósítás, szinte bármilyen áron. A szabadság nem eszköz a célok elérésében, hanem létcél. Ebben a közegben egy tartós kapcsolat, egy ígéret korlátnak tűnik, akadálynak számít.

Az ember nem vállal felelőséget, még magáért sem. Önmagát csodálja. A fent vázolt folyamat során tönkretesszük a természetet és kiüresedünk. Meg kell állni, át kell gondolni, tényleg ez a fejlődés, tényleg ez a szabadság.

A válasz a kötetben megtalálható.