Azt árulja el nekem valaki, hogy mi a büdös pacifütyiért nem esik a hó? Mi a hártyareccsentőt csináljak?! – mondta a Tálapó, és belerúgott a lámpaoszlopba. – Egyébként is azt mondták, bírni fogjuk. Ezért jártunk kondizni, mi? Mit gondoltok, a hátamra veszem a szánkót, mi? Mi vagyok, én? Biglúúúzör? HÁT NEM! Majd jól farba találom r(d)ugni ezt a rém szar vast, aztán húzzátok ti a beleteket elfele, jóvan? – üvöltött, majd vörös fejjel a kocsma felé indult...

A Sánta Gizi egy nagy korsó sört vágott az asztalra, Bélapó elé. Izzadságszaga megcsapta a férfit, akinek hányingere lett ugyan, de nem az undortól, hanem a gőzölgő test látványa okozta vágytól… Rettenetesen fázott. Mégsem bírt rövidet inni, mert a múltkori elvonón azt tiltották neki a legjobban. Maradt hát a hideg, kissé mosogatószer-ízű sör, meg a füstszűrő nélküli cigi. Meg a csöcsös Gizi. Ja, meg a gond, hogy talán nem kéne berúgni estig, mert elvállalta a Télapó szerepét. Elege volt mindenből. A nyugdíját most előbb kapta meg, de így közel két hónapot kell kihúznia a következőig. Arra gondolt, hogy lelép a finnekhez, mert ott jobb az életszínvonal, vagy ha más nem, legalább hó van, meg rénszarvasok.

Hirtelen rádöbbent, mekkora hatalom van a kezében. Közel olyan fontosnak érezte magát, mintha orvos, vagy éppen rendőr lett volna. Látta maga előtt a sok kisgyereket, akik az elmúlt hetekben lázasan igyekeznek megfelelni mindenkinek, mert annyira félnek Tőle. Vagyis attól, hogy nem kapnak semmit, csak maximum virgácsot. Akkora fenyegetést jelent, mint a doktor-, vagy a rendőr bácsi. Most ő a Nagy Testvér, aki mindig figyel. – És még „ezek” csodálkoznak a valóság show sikerén? – dörmögte vigyorogva magának, majd lehúzta a maradék sört. – Hülyék ezek...

A kocsmából kifelé jövet még eszébe jutottak saját félelmei gyerekkorából, amikor még az undorító szomszéd nénit is megpuszilta csak azért, mert remegett, hogy a Télapó látja, és ha nem teszi meg, virgácsot kap, és az ciki… Mennyire utálta, hogy ilyenkor mindent bevallott, mindenről beszámolt egy képzeletbeli Mikulásnak Hányszor összeveszett ilyenkor a sok köcsög haverjával, pusztán versengésből, idegességében. A lét volt a tét...

A kuka mellett állt meg pisálni. Lomtalanítás utáni hangulatban, hatalmas vasak között csorgatott. Érezte, hogy kankót szedett össze. Tudta is, hogy kitől. Nagyot böfögött. Éppen el akart csomagolni, amikor egy alak ugrott elé. - Hello. Itt brádör… -mondta, majd felkapott egy vasat, és belevágta a Bélapóba. –Tiltott helyen hugyozunk, mi? - – sziszegte a vérben fetrengő Télapónak, majd eltűnt az éjszakában...