Sokan még ma is úgy gondolunk a vadászatra, mint valami úri passzióra, holott már inkább vadgazdálkodás folyik. Az igazi vadász kezdeti szenvedélye később a vad iránti szereteté alakul - meséli lapunknak Papp Gyula, a Veszprém megyei vadászkamara elnöke, aki immár húsz éve maga is vadászik, a Marcal-Bitvaközi Vadásztársaság tagja és egyben elnöke is.

-Mi a legnagyobb trófea, amivel dicsekedhet?
-Egy tíz kilós, ezüstérmes gím-szarvasbika trófeája. A szarvast 2000-ben kaptam a társaságtól ajándékba az addig végzett munkámért, én vadászhattam le, a trófea értékén túl a vad elejtése is nagy élmény volt.
-Van egy vadásznak kedvenc vadja?
-Van bizony. Én vaddisznóra szeretek legjobban vadászni. Egy jó vaddisznó kant elejteni az már kicsit tudomány, kitartás, türelem, erőpróba is, aki egy jó kant lő az, biztos, hogy megdolgozott érte. Mondhatnám, ahogy minden vadásznak más, nekem a vaddisznó az életem vadja. Sokszor vadásztam már rájuk, de sajnos még nem sikerült egy igazán jó, aranyérmes vadkant (23-24 centis agyarral) elejtenem.

-Hány vadásztársaság működik és hány vadász él Veszprém megyében?
-A megyében 44 vadgazdálkodó van, akik 450 ezer hektár vadászterületen osztoznak, de nem egyenlő mértékben, egyes társaságok 2-3 ezer hektáron, mások akár 15 ezer hektáron is uralkodnak. A megyei vadászkamarának 2250 tagja van, de a megyében ennél sokkal több vadász van, hiszen a budapesti vadászok az ország más megyéiben, közülük sokan Veszprémben vadásznak.
-Gazdag vadban a megye, s milyen vadban?
-Országosan is a gazdag megyék közé tartozik, az itt elejtett vad mennyisége, és a minősége is aránylag jó. A mennyiséget illetően az országban a második-harmadik helyen vagyunk, ami komoly helyezés. Nagy és apróvad egyaránt megtalálható nálunk, a legnemesebb közülük a gímszarvas. Az a gímszarvas populáció, ami Veszprém megyében él, nemzetközileg is elismert. A Magyarországon honos nagyvadak szinte mindegyike van erre: dámvad, vaddisznó, őz, és muflon is, ami betelepített faj. Apróvadban a nyulat és a fácánt lehetne még kiemelni, bár a nyúlvadászat a megyében most szünetel, mert alacsony az állomány, de vadászunk rókára is.
-Mikor van az igazi vadászati szezon?
-Szeptember 1-jén kezdődött. Ekkor indul meg a szarvas-vadászat, s ez jelenti az igazi vadászati szezont. Ilyenkor van a párzási időszak, a szarvasbőgés és ilyenkor történik meg a selejtezése a vadnak. A trófeájuk alapján tudjuk eldönteni, hogy egy egyed nem hordoz-e magában öröklött rendellenességeket, vagy esetleg már elérte azt a kort, amikortól már hanyatlik, túl idős, ilyen esetekben az állat már nem kívánatos az állományban, elejtésre ítélt.

-Vadgazdálkodás inkább ma a vadászat, vagy még mindig elsősorban passzió?
-Elsősorban vadgazdálkodás és egyre kisebb mértékben passzió. Az emberek többsége még mindig azt hiszi, hogy ez az elit, a gazdagok sportja. Holott ma nagyon komoly vadgazdálkodás folyik. Akit nem az vezérel, hogy az állatállomány szebb legyen, hogy javuljon, hogy óvja, ha nem a vadért él, még ha el is ejt belőlük, akkor az nem igazi vadász. Lehet, hogy amikor valaki elkezd vadászni nagyon szeretne lőni, és minél többet lőni, talán ebben az időszakban kicsit hibázik is, később, pár év múlva azonban már lecsendesedik. Nagyon sok olyan vadász van és talán már én is közéjük tartozom, akiket már nem az vezérel, hogy lőjenek, hanem hogy a jó levegőn legyenek, hogy figyeljék az állományt, ahogy együtt, békességben élnek és fejlődnek. Mindig látok egy-egy szép értékes egyedet, és csak nézem, figyelem, nem akarom már elejteni. A vadászat szenvedély, ami később szeretetté alakul, és ha valaki megszereti a vadat, akkor már nem kilőni akarja, hanem maga mellé szeretné édesgetni.
Trófeás vadat a magyar vadászok, különben, csak nagyon ritkán tudnak lőni, mert a vadgazdálkodás a bérvadásztatást helyezi előtérbe. Külföldi hobbi-vadászok jönnek, megvásárolják a vadat, lelövik és kiviszik az országból. Ma az országban elejtett vad trófeáinak mintegy 80%-a kikerül az országból.

-Ezt hívhatjuk akár vadászturizmusnak is, jó ez önöknek?
-Magyarország ma már fontos nemzetközi vadászati állomáshely. A vadászok jönnek a világ minden részéről, Európából, Amerikából, Afrikából, s Veszprém megyébe is. Bevételt hoznak az országnak és a vadásztársaságnak egyaránt. A pénzt pedig visszaforgatjuk a vadgazdálkodásba. Az viszont minden vadásznak fájó, hogy nemes és igen nagy, eszmei értékű trófeák kikerülnek az országból.
-Belföldi vadászturizmus azonban nincs, hallottam öntől a kijelentést egyszer.
-Legalábbis gyerekcipőben jár. Én azt nem nevezném vadászturizmusnak, hogy egy budapesti vadász a saját vadászati társaságán keresztül Veszprém megyébe jön vadászni. A vadászturizmus az, amikor az illető a saját vadásztársaságán kívül, hobbiból megy el vadászni, hogy kilőjön egy általa óhajtott vadat, amikor az illető bérvadászaton vesz részt. Idehaza ez a fajta vadászat még gyerekcipőben jár, de napról napra fejlődhet. Hiszen ma már sokan alanyi jogon vadászhatnak, nem kell ahhoz társasági tagnak lenni, ha az illető megfelel a vadászati előírásoknak, akkor amennyi ideje és pénze van, azt az országban bárhol vadászatra töltheti és költheti.

László Veronika
(a cikk tömörített formában megjelent a Népszabadság közép-dunántúli régiós mellékletében)